„Köszönjük, hogy eljött," szólalt meg a nővér hirtelen, épp mikor Mao kisurrant volna a kórházból. A Zhejiang tartományi főiskolás fülig pirult. Minden erőfeszítése ellenére a spermagyűjtő klinika kis tégelye üres maradt.

Mao és két társa fejenként 300 jüant (kb. 10 ezer Ft) kapott a nővérkétől kemény munkájukért, és szívélyesen megkérték őket, jöjjenek el újra – és hozzák magukkal a barátaikat is. Hatalmas zavarban hagyták el a helyiséget.

Mindez 2011 márciusában történt, mikor Maót és két szobatársát megrészegítette a gyors pénzszerzés lehetősége. A főiskolán kiragasztott spermadonor hirdetés azt ígérte, hogy az adományukkal könnyen megkereshetnek 3-4000 jüant. Ez az éves tandíjuk csaknem fele, plusz ingyen orvosi kivizsgálást kapnak. A spermadonorok több pénzt kapnak, mint a véradók, mivel kézimunkát kell végezniük, mondta Mao.

„Ez a kolesz legszigorúbban őrzött titka. Senki sem tudja, hogy eljöttünk, annyira zavarban vagyunk az egész ügy miatt," mondta Mao. Most először adott spermát. Azt mondta, megkönnyebbült, hogy a nővér nem vette észre: üres a tégely.

A főiskolai hallgatók teszik ki a kínai spermadonorok legnagyobb csoportját. Mao és társai egy olyan kiéhezett rendszert táplálnak, amelynek nincsenek megfelelő tartalékai a terméketlen kínai párok igényeinek a kielégítésére. A kínai párok mintegy 10%-a terméketlen – éppúgy, mint bárhol másutt a világon.

Az ország összes spermabankja ugyanazzal a helyzettel küzd, mondta Jiang Xianglong, a Jiangxi tartományi emberi spermabank igazgatója. Ennek egyik oka, hogy a spermaadományozást szégyenletes dolognak tartják. A hagyományos kínai kultúra elítéli a maszturbációt, áltudományos elméletekkel és miszticizmussal sarkallva arra a férfiakat, hogy „őrizzék meg életerejük esszenciáját."

A főiskolások spermaadományozásának erkölcsi vetületei viták középpontjába kerültek, ám Jiang szerint a probléma gyökere az a politika, amely tiltja az ivarsejt-adományozás népszerűsítését.

„Ha olyan dicsfényben állíthatnánk be a sperma adományozását, mint a véradást, biztosan lenne elég donorunk," mondja Jiang.

Mao és szobatársai mégis inkább füllentéssel leplezték a kemény munkát. Mikor a spermabankból kifelé jövet összetalálkoztak egy másik szobatársukkal, aki az utolsó pillanatban visszakozott, egyhangúlag terelni kezdtek: „Hé, haver, sokról maradtál le. Igaz, amit mondanak. A csinos nővérke szívesen besegít."

Luo Zhiwen, Guangdong tartomány egyik családtervezési tisztviselője nemrégiben arra bíztatta a főiskolásokat, hogy a tartomány spermabankjára nehezedő nyomás enyhítése érdekében adjanak spermát, hiszen úgyis ők teszik ki a donorok 90%-át.

Azonban, ahogy arra sok főiskolás is rámutat, a gond az, hogy nem igazán tudják, mit kellene csinálniuk. Mikor gyakorlatilag nem létezik szexuális nevelés, jönnek az amerikai sorozatok. Maónak ez a CBS Kockafejek című vígjátéksorozata volt.

A legelső évad legelső epizódjában két fiatalember úgy dönt, hogy spermát adományoz azért, hogy a mellékesből egy szélessávú T1-et vehessen a lakásba. Ám hamar elállnak az ötletről, mivel úgy spekulálnak, nincs semmi garancia arra, hogy a spermából magas IQ-jú utódok szülessenek.

Azonban sok kínai hisz abban, hogy a főiskolások spermájából „jobb minőségű utódok" születhetnek, mivel a diákok is energikusabbak és egészségesebbek.

„Nehéz egészséges spermát várni agyonstresszelt hivatalnokoktól. A főiskolások megfelelnek a spermadonorok számára előírt követelményeknek. Fiatalok és egészségesek," mondta Luo.

Az ország mintegy 22 spermabankja titkos háborút indított ezért az egészséges és minőségi spermáért.

A főiskolások becsábítása folyamatos fejfájást okoz az egyik Hubei tartományi spermabank alkalmazottjának, aki csak Zheng néven mutatkozott be.

A leggyakoribb módszer az, hogy megkérik a donorokat, szóljanak a barátaiknak is. Ezért cserébe egy kisebb összeg üti a markukat jutalékként. Viszont ez még mindig nem nagyon válik be.

„Úgy kábé 100 donorunk volt, de sokan abbahagyják az adományozást, mikor elvégzik az egyetemet," mondja Zheng.

Bár emiatt nem igazán fő a feje.

Mivel hivatalosan tilos a spermaadományozást népszerűsíteni, a tartomány sok egyeteme nem engedi, hogy a spermabank munkatársai szórólapokat osszanak szét.

„Azt mondják, hogy ha a szülők rájönnének, mire bíztatjuk a gyermekeiket, nagyon elkeserednének és feldühödnének," mondja Zheng.

Akit ez sem nagyon izgat.

Ami igazán aggasztja, az a 34 éves orvostanhallgató, Zheng Gang, aki tavaly ismeretlen okokból életét vesztette ötödik ivarsejt-adományozása során az egyetemmel kapcsolatban álló spermabankban. Az édesapja most 4 millió jüanos kártérítésért pereli az egyetemet.

„Azóta senki sem mer eljönni. Meg kell nyugtatnunk őket, hogy a spermaadományozás teljesen ártalmatlan," mondja.

„Azt mondjuk nekik, hogy olyan, mint vért adni," folytatja. „Így is, úgy is megcsapolod néha, hát, miért nem teszel ezzel szívességet valaki másnak?"

Sok diák azt mondja, a pénzért csinálják. Akik megfelelnek az orvosin, 300 jüant kapnak alkalmanként. Általában 10 alkalommal kell adományozniuk, hogy befejezzék az eljárást és megszerezzék a 3000 jüant.

A Guangdong tartományi spermabank ötezer jüanra emelte a jutalmat, hogy ezzel is több hallgatót csábítson. A jelentések szerint tavaly mintegy kétezer diák adott spermát Guangdongban – vagyis a donorok 95%-a főiskolás volt.

A spermabank az egyetemi hálózatokon keresztül hirdet, és nagyjából 500 diákot toboroz évente. Az egészséges adományozás sikerrátája viszont kevesebb, mint 30%, állítja a bank tisztviselője.

A fair play szabályai nem rúgnak labdába, mikor a főiskolások kézimunkájáért folyik a harc. Néhány másik spermabank titokban hódít az egyetemeken: az ottani hirdetőtáblákon, fákon vagy férfimosdókban hirdeti magát, esetleg egyszerűen becsúsztatja a szórólapokat a diákok ajtói alatt. Néhány még azt a pletykát is terjeszti, hogy csinos nővérkék nyújtanak segítő kezet a művelethez.

„A pénz nem gond," mondja Zheng. „A politika a gond. Nem népszerűsíthetjük, nem csinálhatunk belőle üzletet."

Meng Tianqing, a Hubei tartományi spermabank önkéntese azt mondja, hogy a felvilágosító munka teljes hiánya miatt, sok diáknak fogalma sincs arról, milyen egy spermabank.

Egy Jiangsu tartományi főiskolás megosztotta sokkoló donorélményeit az interneten. Elmondta, hogy rendkívül csalódott, hiszen nem volt semmiféle csinos nővérke, helyette egy lányos külsejű férfi orvos segített letisztogatni legnemesebb szerveit. A többi a csináld magad mozgalom keretében zajlott.

„A szoba olyan, mint egy olcsó motel. Nagyon erős a fény – és mindenki más minden egyes nyögését hallottam," írta.

„A szobában elhelyezett pikáns magazin, hosszan és komolyan taglalta a test művészetét, ráadásul néhány oldal hiányzott is," folytatódott a beszámoló.

Meng elmagyarázta, hogy sok félreértés övezi a spermabankokat.

„Volt egy kép az egyik sanghaji spermabankról szóló beszámoló mellett, amin vonzó nővérkék segítettek begyűjteni az anyagot. Ez persze csak kacsa. Az adományozóknak egyedül kell megoldaniuk a dolgot," mondta Meng.

„Páran amiatt aggódnak, hogy kamerákat rejtettek el a helyiségben. Egyszerűen csak túlagyalják az ügyet," folytatta.

Hogy eloszlassák a spermabankokat övező rejtélyeket, a Guangdong tartományi spermabank úgy döntött, a jövőben nyílt napot jelöl majd ki, mikor bárki felkeresheti az intézményt.

Stresszes meló

Sok diák idegesítőnek tartja a spermabank hirdetését. Attól félnek, ha elmennek, a szüleik vagy a barátnőik szégyenkezni fognak miattuk.

Néhányan attól tartanak, hogy a gyermekük később tudtán kívül vérfertőzésbe keveredik, ami meglepően gyakran fordul elő elválasztott testvérekről szóló hagyományos kínai legendákban. Vagy a legrosszabb esetben meghalnak a semmiért, mint Zheng Gang.

Ám a pénz túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Volt, aki kimatekozta. Ha valakinek engedik, hogy száz alkalommal végrehajtsa a letéti eljárást, akkor legalább 300 ezer jüan üti a markát – ami már elég egy lakás foglalójához.

Ennek a valószínűsége a nullával egyenlő, mondta Zheng. A szabályok értelmében egy minősített donor mindössze egyszer adományozhat (10-15 alkalom másfél év alatt) egész élete során egyetlen kínai spermabankban. És maximum öt nő kaphat a spermájából.

Néhányan kritizálják a „sperma eladásának" erkölcsösségét is. Tang Lixin, a guangdongi spermabank igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a pénzt „útiköltségre és a munkaidejük kiesésének kompenzálására kapják a donorok."

Közben pedig Mao és barátai lassan ráeszmélnek, hogy ami könnyű pénzkeresetnek tűnt, talán több bajjal jár, mint amennyi hasznot hajt.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)