A tavaszünnep Kína legfontosabb tradicionális ünnepe. A hagyományos naptár szerinti év utolsó éjjelén Kínában mindenhol kigyulladnak a fények, az otthonok pedig megtelnek nevetéssel és boldog zsongással. Belső-Mongólia fővárosában, Hohhotban a muszlim idősek otthonában Ma Jianzhong még ilyenkor is irodájában dolgozik. Bár Ma idén sem ünnepelheti az újévet családjával együtt, az idősek otthonának vezetőjeként azonban mégis van kivel töltenie az ünnepet.

A tavaszünnep közeledtével, hogy minél több idős ember tölthesse szeretteivel az újévet, Ma Jianzhong elhatározta, hogy segíteni fog az időseknek hazajutni, és szorgalmasan hívogatta hozzátartozóikat. Rossznyelvek szerint ezt csak lustaságból tette, mert ha kevesebb lakója van az öregek otthonának, akkor a munka is kevesebb. Ezzel ő nem ért egyet.

„Tehát idén bevezettük, hogy az idős lakóinknak családjukkal kell tölteniük az ünnepet. Azt akarjuk ezzel elérni, hogy a gyerekek ne felejtsék csak úgy egy sarokban itt a szüleiket. A családi kötelékeket az idősek otthona, a gondozóink nem helyettesíthetik. Szóval nem ez a legjobb megoldás? Tavaszünnepkor haza kellene menni, hogy az öregek és a gyermekeik közelebb kerülhessenek egymáshoz."

A tavaszünnep közeledtével Ma Jianzhong unszolására sokan döntöttek úgy, hogy hazaviszik szüleiket az idősek otthonából, hogy együtt töltsék az ünnepet. Az idén 87 éves Tie bácsi izgatottan újságolta tudósítónknak, hogy a lánya maga fog érte jönni, hogy hazavigye őt az ünnepre.

„A tavaszünnepet eddig mindig az idősek otthonában töltöttem. Idén mondta a lányom, hogy ez így nem mehet, hogy sosem megyek, most menjek már. Idén szeretnék a lányomnál tölteni néhány napot. Soha nem szoktam kimenni, 9 év óta ez lesz az első alkalom."

Ma Jianzhong idősek otthona Belső Mongólia Autonóm terület Hohhot városának Gyümölcsöskert útján található. Az otthont a város hui, azaz kínai muszlim kerületének kormányzata hozta létre. Ez az autonóm terület egyetlen, speciálisan a muszlim idősek számára kialakított szociális létesítménye. A kétszintes, iszlám jellegű téglaépület 56 standard szobával rendelkezik, és több mint száz idős számára biztosít otthont. Az idősotthonban található imahely, fürdő, holdvizsgáló torony, egészségügyi szoba, edzőterem, fogadó hall, rendezvényterem, olvasószoba, nagy és kis étkezők, stb., amelyek a muszlim idősek minden igényét kielégítik.

Mivel az otthon felszereltsége kiváló, árai elfogadhatóak, az ellátás pedig körültekintő, az idősek otthonának igen jó híre van, amely sok, más tartományból származó muszlim időst is ide vonz, így a várakozási idő már több mint két évre nyúlt. Azonban néhány éve az otthon nem volt túl rózsás helyzetben, egy időben a Tomboló Öklök Otthonaként is emlegették. Zhang Xiang elmondta:

„Ha az idősek között valaki nem jól szólt, akkor egyből kitört a verekedés. A gondozók ütötték az öregeket, az öregek a gondozókat, a gondozók egymást, az öregek egymást… és ez gyakran előfordult. Törtek az asztalok, padok, tányérok. Akkoriban ilyen körülmények uralkodtak itt."

Az idősek otthonában dolgozó Zhang nagy túlélőnek számít. Az otthon 2004-es próbaüzemének megindulásától a mai napig, közel tíz éve dolgozik itt. Zhang a saját szemével figyelhette meg, hogy 2007-ben, miután Ma Jianzhongot kinevezték az intézmény élére, milyen változások következtek be az otthon életében.

„Az igazgatóúr megérkezése után az első dolga volt, hogy rendbe rakta az otthon házirendjét. Aki nem tartotta azt be, már mehetett is. Az igazgató hat vagy hét öreget rúgott ki az otthonból. Gondozókat is kirúgott, mert ők sem tartották be a szabályokat. Munkaidőben pókereztek, meg ilyesmik. Nem engedelmeskedtek, a végén kirúgták őket. Fokozatosan rendbe rakta a dolgokat, és egészséges légkört teremtett."

Azonban az új igazgató nem tudta egyik napról a másikra kivívni a lakók elismerését, és a hangulat megfordítása sem ment könnyen. Az otthonban élt egy cserzett bőrű, akaratos, erős hangú, nagy Línek hívott idős férfi, aki nem tartotta be a házirendet, ütötte az asztalt és szembement Ma Jianzhonggal, így el is küldték őt. Ma Jianzhong családias hangot megütve, viccelődve mesélte el a Li bácsival történt csatározásait.

„Az öreg a fűtéssel kapcsolatban áskálódott ellenem. Nem bizonyult elégségesnek a központi fűtés, így beszereltünk egy új gázkazánt. Utána nem engedtem, hogy saját kis kályháikat használják. Ez az öreg meg elkezdte mondogatni, hogy „nincs elég meleg, ezért majd én megmutatom neki!" Aztán elment venni egy hőmérőt, de azt mondta, hogy biztos elromlott, mert mindenhol több mint 20 fokot mutat, ami megfelel az országos szabályozásnak. Ezután végre feladta, hogy hibát keressen minden intézkedésemben."

A kardcsörtetések után Li bácsi lassan felismerte Ma Jianzhong jóindulatát, és rádöbbent korábbi viselkedésére. Ma, ha Ma Jianzhongról van szó, Li bácsi áll ki mellette elsőként.

„Civakodásban született barátság a miénk. De a mai napig nem tartok Ma Jianzhongtól. Akárhogy is, kivívta tiszteletünket az eredményeivel. Hiába volt orvosi szobánk, de nem volt orvos. Most két-három doktor is a rendelkezésünkre áll. Ma Jianzhong látta, hogy az egyik öregnek sosem jön a lánya, vett is neki ágyat, mintha a saját apja lenne, egy hónapig pelenkázta, forgatta, mielőtt meghalt. Ma Jianzhong ilyen szempontból nagyon figyelemre méltó. Most már hallgatok rá."

Néhány év alatt Ma Jianzhong munkáján keresztül kivívta az idős emberek bizalmát és tiszteletét. Ma igazgató érkezésével új célokat is hozott magával. Nemcsak azt akarta elérni, hogy az idősek otthona hotelszerű környezetet nyújtson, orvosi ellátással és családias kiszolgálással, hanem azt is remélte, hogy saját szorgalmán keresztül sikerülhet egy boldog és békés nagy családdá kovácsolni a bentlakókat. Vezetése alatt Ma Jianzhongot és csapatát kitüntették az Országos Öregek Tiszteletéért Csillaggal.

2008. augusztus 17-én örömhír járta be ezt a nagy családot, hiszen az otthon két idős lakója, Wang Kuan és Gao Shunzhi házasságot kötöttek. Ez a szájról szájra terjedő időskori romantikus történet nem jöhetett volna létre Ma Jianzhong segítsége nélkül.

„Az idősek is csak emberek, akiknek a legnagyobb félelmük a magány. Mi itt a muszlim idősek otthonában állami irányítás és támogatás mellett törvényi védelem alatt állunk. Így szabad a házasság és a szerelem. Az idősek ránk bízzák életük utolsó éveit, tehát mi vagyunk a családjuk. A fiatalabb generációt megszabadítjuk az otthoni problémáktól, az idősebbek pedig boldogan élhetnek itt. Az érzelmek viszont nem helyettesíthetők, azt mindenkinek magának kell megoldania."

Az idős pár kölcsönösen támogatja egymást, napjaik nagyon színesen telnek. Az idősotthonba érkezésekor Gao Shunzhi egészségi állapota nem volt túl jó, magát is alig tudta ellátni. A házasságkötés után azonban, hála Wang Kuan odafigyelő gondoskodásának, az élete boldogsággal telt meg, életereje visszajött és egészsége is lassan visszatért, még az unokáira is tud vigyázni már. A házasságról szólva az új férj, Wang Kuan alig tudja leplezni izgalmát.

„Nem volt semmiféle kerítő, vagy aki bemutatott minket egymásnak, semmi ilyesmi. A gondozók kérdezték, hogy szeretnék-e párt magamnak, mondtam, hogy igazán szeretnék. Aztán egyből Ma igazgatóúrral beszéltem. Mondtam, hogy sokat kell készülni. Miután megkaptam a házassági papírokat, odaadtam az igazgatónak. Ő intézett nekünk mindent. Semmivel sem kellett bajlódnunk, Ma igazgatóúr volt az, aki az egészet elintézte nekünk."

Az 55 éves Ma Jianzhong haja már őszbe borult, de ha az otthon lakóinak szüksége van valamire, akár az éjszaka közepén vagy ünnepnapon is, ő már egy szóra ott terem. Az idei tavaszünnep alatt, bár otthon igyekezett elérni, hogy mindenki otthon, a családjával ünnepelhessen, az idősek egyharmada nem tudott hazatérni. Ma Jianzhong és az otthon egész személyzete az idős muszlim lakókkal maradt, és együtt töltöttek egy szeretetteljes és boldog tavaszünnepet.

   (Írta/fordította: Szabó Zoltán)