Feng Bo munkahelye a régi Nyári Palota déli bejáratától alig 200 méternyire fekszik keletre. A fogantyús üvegajtó befelé és kifelé is nyílik. Belépve egy kanyargós lépcsőház fogad, a falon pedig az Égi sárkány nevű árnyjátéktársulat csoportképe. Azonban nem ez az első alkalom, hogy látom őket, korábban is megnéztem már előadásukat, amely szinte mindennap várja a nézőket. Először azt hittem, hogy mind gyerekek. Gyerekhangok, gyerekruhák, gyermek magasság. A szemükben azonban tükröződött a hosszú évek tapasztalata, ami elárulta valódi korukat.

Feng Bo: Van egy fénykép, ami 4 éves koromban készült a húgommal, aki 1-2 éves volt akkor. Akkor még egyértelműen nagyobb voltam nála. Aztán másodikos koromban már ugyanolyan magasak voltunk. Akkoriban nagyon aggódtak értem. Elvittek a xi'ani gyerekkórházba, ahol megállapították, hogy nem termel a szervezetem elég növekedési hormont, és azt ajánlották apámnak, hogy injekciókkal pótolják azt. Mondták, hogy lehet mellékhatása is. Szüleim újra és újra átgondolták, de elég rossz volt az anyagi helyzetünk, így végül nem kaptam meg a kezelést.

Feng Bo 26 évesen 139 cm magas, és ezzel a társulatban még magasnak számít. Többszöri találkozás után a magasságbeli különbség megszokottá, észrevétlenné válik, csak egy művészfilmeket kedvelő, optimista és nyugodt embert látunk magunk előtt. Néhány nappal ezelőtt is felkerestem Feng Bót. Nagyon hideg volt, ahogy megérkeztem, egy csésze forró vizet nyújtott nekem, hogy felmelegítsem a kezeimet. Azonban azokban, akik már tíz éve ismerik őt, talán más kép él róla.

Feng Bo: Az iskolát nagyon nehezen viseltem, kerültem a többi gyereket. Szünetben mindenki WC-re ment, én meg féltem, hogy sok ember lesz a WC-ben, inkább vártam, amíg majdnem kezdődött már az óra, akkor futottam el WC-re. Aztán elfogadtam, megszoktam, mindegy lett.

Bár ez a pár szó, hogy „mindegy lett", nagyon könnyedén hangzik, mégis évekbe telt, mire ki tudta őket mondani. Feng Bo nagy változáson ment keresztül a gimnáziumban, a nagymennyiségű gyógyszer hatására elérte mai magasságát, a barátok is közelebb kerültek hozzá. Az érettségi előtt azonban a szülei azt szerették volna, hogy Feng Bo orvosnak tanuljon, és így elismertebb munkát végezhessen. Akkoriban Feng Bo sem igazán tudta, hogy mit szeretne csinálni, de orvos semmiképpen sem akart lenni. Miután nem sikerült lebeszélnie szüleit, 4 boldogtalan évet töltött a Shaanxi Hagyományos Kínai Orvoslás Főiskolán, majd végzése után helyben kezdte meg gyakorlatát.

Feng Bo: Az elején nagyon jól ment. Aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy nem tudok bizalmi viszont kialakítani a betegeimmel. Ahogy akkor ki is mondtam, nem fogják egészségüket egy gyerek kezébe adni.

Riporter: Nem volt benned akkoriban bizonyítási vágy, hogy megmutasd, hogy méltó vagy a bizalmukra?

Feng Bo: Először persze, hogy volt. Aztán észrevettem, hogy nincs értelme, mert hiába teszek meg mindent, legfeljebb a tanáraimat ismerik el, engem nem.

Egy sor ok miatt Feng Bo végül úgy döntött, hogy otthagyja kórházi munkáját. A szülei nagyon aggódtak amiatt, hogy munka nélkül marad, így végül beleegyeztek, hogy Pekingben próbáljon szerencsét. Egymaga kelt útra a shaanxi-i Weinanból Pekingbe, nem kísérte és nem is várta senki. Az első pekingi napjait egy pekingi hotelben dolgozó unokatestvérének családjával töltötte. Egy nap felfigyelt az Égi sárkány árnyjátéktársulat hirdetésére, amelyben törpenövésű embereket kerestek. Habozás nélkül jelentkezett is.

Feng Bo: Mondták, hogy itt biztos kevesebbet fogok keresni, mint a kórházban, én meg mondtam, hogy az ottani életem boldogtalan volt, egy másfajta életet keresve jöttem ide. Még megkérdezték tőlem, hogy ki tudok-e tartani az árnyjátéknál, meg tudom-e azt szeretni? Mondtam, hogy még nem volt dolgom ilyesmivel, nem tudom. Hazaküldtek, mondták, hogy várjam a hívásukat. Két nap múlva hívtak és mondták, hogy jöjjek.

Két-három éves korában nagymamája elvitte egy árnyjáték előadásra a faluban, de a paraván mögötti világgal sosem volt kapcsolata. A társulatba érkezve mindennap 7 órától gyakorolták az árnyjátékokat és az éneklést.

Fang Bo: Az elején bizony nem volt könnyű. Az alaptechnika elsajátításához nagyon hajlékonynak kell lenni, és a tenyerem is gyakran kidörzsölődött, ami nagyon fájt. De ezt én választottam, és ki kellett tartanom mellette, különben hazamenve anyámék kinevettek volna.

Feng Bo életében azonban nemcsak az árnyjáték van, hanem egy barátnő is. Panpan is a társulat tagja, aki ráadásul Kína ugyanazon vidékéről érkezett. Nagyon szerencsésnek érzik magukat, hiszen a társulatba érkezésük előtt nagyon sokan úgy gondolták, hogy sosem találnak majd magukhoz hasonló embert, nemhogy párt.

Panpan: Pont így voltam vele akkoriban, egyedül is nagyon jól megvoltam, nem volt probléma.

Feng Bo: Amikor az orvosi iskolába jártam otthon bemutattak nekem egy magas lányt, de én nem akartam járni vele, úgy éreztem, hogy ez így nem helyénvaló, nem lehetnénk boldogok. Akkoriban annyira nem volt önbizalmam, hogy nem is ábrándoztam arról, hogy lehet hozzám illő barátnőm.

Arról nem is beszélve, hogy megérkezésekor alig vette észre Panpant.

Panpan: Mondtam magamnak, hogy itt nem nagyon látni shaanxi-i embert, nemhogy shaanxi-i törpét, mint én. Oda is mentem hozzá, mondtam, hogy én shaanxi-i vagyok, és te? Mondta, hogy ő Weinanból jött, és aztán ennyi.

Riporter: Ki kezdeményezett?

Panpan: Ő.

Feng Bo: Én. Általában a fiú szokott kezdeményezni, mi sem vagyunk kivételek. Amikor együtt játszottunk az egyik előadásban nagyon megkedveltem.

Bár egy szempillantás alatt megkedvelte, mégis egy évig tartott, mire Feng Bo udvarolni kezdett. Panpan elmondta, hogy nemcsak 4 évvel fiatalabb Feng Bónál, hanem 118 centisen jelentősen alacsonyabb is nála. Akkoriban Panpan volt a társulat legalacsonyabb tagja. Úgy gondolta, hogy több szempontból is túl nagy a különbség kettejük között, így attól tartott, hogy problémás lenne, ha együtt lennének. Azonban az immár Feng Bóval járó Panpan 128 centiméter magasra növekedett.

Panpan: Kilenc hónapos kúrát kaptam, és így aránylag nagyra megnőttek a kezeim és a lábaim. A csontnövekedés miatt mindennap tejet ittam meg ilyesmi. Húszéves koromban kaptam a kezelést. Még nőhetek. Bár mind felnőttek vagyunk, a csontozatunk kora nem ugyanannyi. Az enyém aránylag kicsi, olyan 10 évesnek felel meg. Először nem mertem magamnak beadni az injekciót, fél óráig is tartottam a fecskendőt a kezemben, de nem ment. Nem azért, mert fáj, hanem csak inkább féltem. Egyszer sikerült beadni magamnak és el is sírtam magam. Nem azért, mert fájt, hanem csak féltem.

Végül Feng Bo moziba hívta Panpant, a film után pedig megkérdezte, hogy hogyan döntött. Panpan egy nap gondolkodási időt kért. Feng Bo nem várt hiába.

Feng Bo: Másnap este küldött egy sms-t, hogy „Gratulálunk, Ön barátnőül nyerte Jia Pant. Ugye örül neki?" Nagyon közelinek éreztem akkor. Egyszer Shanxiban töltöttem a születésnapomat, ott nagyon száraz a levegő. Aki felbontotta nekem az ajándékot mondta, hogy egy napszemüveg van benne. Felpróbáltam, nagyon menő volt. Mondta, hogy van még valami, egy szőlőzsír. Nagyon meghatott.

Riporter: Úgy hallom, hogy idén hazamentek meglátogatni a szülőket.

Panpan: Igen, most először.

Feng Bo: Haza kell látogatnunk, hogy megnyugodjanak egy kicsit.

A két fiatal folyamatosan beszélget és viccelődik egymással, és egyfajta mély, hosszú évek alatt kialakuló intimitás van köztük. A színpadon társak, onnan lelépve pedig szerelmesek, ahogy annak lennie kell. Amellett, hogy mindennap a régi Nyári Palotánál játszanak, gyakran tesznek turnékat is.

Feng Bo: Ez alatt a két év alatt egyszer csak hirtelen észrevettem, hogy egyre több árnyjátékost ismertem meg. A kicsit idősebbek mind rendelkeznek egyfajta lelki érettséggel. Sokan hozzák el a gyereküket, hogy lássák, egy ilyen ősi művészete is van Kínának. Sok általános iskolában árnyjáték csoportokat is felállítottak, mi tanítjuk őket.

Feng Bo: Tanultuk-e az árnyjátékok alapjait?

Kisdiákok: Tanultuk!

Feng Bo: Tanultuk. Akkor kérdezek, jó?

Kisdiákok: Jó.

Feng Bo: Milyen hosszú történelme van az árnyjátéknak?

Kisdiákok: Kétezer éves!

Feng Bo: Nem nagyon ment nekik az árnyjáték. Ha kikérdezem az alapokat, két mondatot tudnak mondani, de azt nagyon jól.

Feng Bo: Jó, akkor a mesélésnél figyeljetek, hogy mondjátok! Otthon gyakoroljátok be, néhányszor játsszátok el, jó?Akkor vége az órának.

Feng Bo: Én bízom benne, hogy Kínában a különböző árnyjátszási iskolák mind lassacskán felfejlődnek.