A reform és a külföld felé való nyitás politikája bevezetése óta eltelt több mint 30 esztendőben a kínai gazdaság gyors ütemű fejlődést tartott fenn, amely 2010-ben meghaladta Japánét és Németét, ezzel a világ második legnagyobb gazdasági hatalma lett. De az utóbbi években a globális pénzügyi válság és az európai hitelválság kettős hatására a külső piaci kereslet egyre jobban csökkent, ebben a helyzetben a jövőre vajon miben alakul a kínai gazdaságnövekedés hajtóereje?

Kínában az iparosodás gyors fejlődésének ellenére mégis él a hatalmas számú paraszt. 2011-ben a kínai parasztok száma 51%-t tetszett ki az ország összlakosságának, a kínai urbanizáció aránya csupán 35%-t elért, ez sokkal alacsonyabb volt mint a fejlett országoké.

A pekingi télen rossz időjárásnak ellenére a munkások mégis szorgalmasan dolgoztak a szabadtéri munkahelyen. Köztük a Henan tartományból származó Lu úr már három éve dolgozik Pekingben.

„Tudosítónk: otthon még a földműveléssel foglalkozik?

Lu úr: van szántóföldünk, de a területe túl kevés. A Henan tartományban nagy a népessége, míg kevés a szántóföld, az egy főre jutó szántóföld túl kevés, ezért nem függünk a földműveléstől."

Kínában a Lu úrhoz hasonló parasztmunkások száma máig meghaladta a 250 milliót, akik résztvesznek a városépítés minden területén, míg nem élvezik a városi közszolgáltatásokat, mint egy igazi városi ember. Lu úrék évente állandóan vándorolnak a falvak és a városok között. A külső piaci kereslet fokozatos gyengülése helyzetében a városokban dolgozó parasztmunkások várhatóan a kínai gazdaság fellendülésének elősegítő ereje lett.

„Lu úr: nyáron havonta öt és hat ezer jüanos jövedelmet kereshetek, télen mindig kevés a munka, és havonta körülbelül három és négy ezret kaphatok.

Tudosítónk:mit megszoktál vásárolni?

Li úr: mint mi parasztmunkások, nehezen tudunk pénzt keresni, ezért takarékoskodunk a munkabérünkkel. Naponta átlagosan tizenöt jüant fizetek."

Habár Lu úrék jövedelmük nem alacsonynak mondható, de a valódi fogyasztásuk nem magas, hiszen ők nem az igazi „otthon"-nak tekintik a városokat, akik megszoktak a bankokba tenni a jövedelmük túlnyumó részét. Ezzel kapcsolatban Yao Yang, a Peking Egyetem Tudományos Akadémiájának professzorea úgy nyilatkozott,

„Statisztikai adatok szerint az országunkban az utóbbi években emelkedett bankbetét főleg a városokban dolgozó parasztmunkásoktól származott, akik többnyire nem terveznek hosszú ideig tartózkodni a városokban, hanem a jövőben elég pénzt keresve hazatérnek."

Lu úrtól eltérően a Pekingben dolgozó Liu úr azonban nagyon szeret a városban élni. Most az egész családja Pekingben dolgozik és lakik.

„Akarok örökké maradni a városban, nem otthon, hiszen a szülőföldön, a faluban nehezen pénzt keresünk, a körülménye rossznak is mondható."

Valójában az életszínvonal szempontjából kiindulva több parasztmunkás jobban szeretne a városban élni, de a kínai különleges tartózkodási engedély rendszerének korlátozása miatt a parasztmunkások nem kaphatják meg a városi személyiséget, sem élvezhetik a városi közszolgáltatást és más társadalmi jólétet. Shen Minggao, a Citibank fő közgazdásza kifejtette, az, hogy megvalósítják az igazi urbanizációt Kínában, a jelenlegi tartózkodási engedély rendszerének reformja mellett még folytatniuk kell a földrendszer reformját is, azaz, hogy felszabadítják a parasztokat a földműveléstől.

Li Keqiang új kínai miniszterelnök az utóbbi napokban rámutatott, hogy Kína már a közép jövedelmű országok közé került, de a különböző tartományok fejlődési színvonala kiegyensúlytalannak mondható, különösen a városok és a falvak között nagy különbség található, ebből a szempontból kiindulva az elkövetkező tízesztendőben az urbanizációban nagy fejlődési lehetőség rejlik-fogalmazott Li.

A 1.3 milliárd embert érintő modernizáció és a közel 1 milliárdt érintő urbanizáció régen nem jelent meg a történelemben. Ha Jiming, a GoldmanSachs közgazdásza úgy vélte, hogy ha Kínában megvalósítják az igazi urbanizációt, akkor sokkal emelkedni fog a kínai fogyasztási erő.

„így például, ha 100 parasztmunkás egy giunaziumban lakik, akik valószínűleg 2 és 3 tévére van szükségük, de az igazi urbanizáció szerint a parasztmunkásoknak vannak saját lakóhelyük a városokban, így mindenegyik rendelkezik egy tévével, ami jelentősen hozzájárul a belső kereslethez"-fogalmazott Ha Jiming.

Az urbanizáció elősegítheti a tartós befektetést az infrastruktúrális létesítmények, a közlekedés, és az ingatlan szektor területén, amely több foglalkoztatási lehetőséget teremthet. A közelmúltban befejeződött Kínai Országos Népi Gyűlés évi kongresszusán említett újtípusú urbanizáció fő célja, hogy még gazdagabbá változtatják a parasztokat. Jelenleg Kínában körülbelül 260 millió parasztmunkás van. Az, hogy ezek a parasztmunkások fokozatosan bevándorolnak a városokba, egy hosszú távú és bonyolult folyamatnak tekinthető.

(Írta/fordította: An Xin)