A kínai népesség döntő többségét kitevő han nemzetiség által beszélt kínai nyelv rendelkezik a leghosszabb történelmi múlttal, és ez a legszélesebben elterjedt nyelv Kínában.

Számos legenda szól a kínai írásjegyek születéséről. Az egyik szerint élt egyszer nagyon régen egy Cang Jie nevű ember, aki a madarak sárban kirajzolódó lábnyomát figyelve kapott ihletet a kínai karakterek megalkotásához.

A kínai írásjegyek hozzávetőlegesen négyzet alakúak, nem betűkből állnak, és nincsen olyan szabály sem, amely egyaránt érvényes lenne valamennyi karakter leírására. Manapság a mindennapi életben használatos írásjegyek körébe nagyjából 7 ezer hivatalosan meghatározott karakter tartozik. Ezek közül 4 ezer valóban széles körben ismert, de a mai folyóiratok, különböző könyvek, kiadványok szókészletének 99%-át 3000 írásjegy alkotja.

Mivel a kínai írásjegyeket nem könnyű megtanulni és használni, a kínai kormány a kínai írott nyelv reformját tartja a kínai kultúra fejlesztéséhez szükséges egyik fontos feladatnak. A múlt század közepén, tehát az új Kína megalakulása után a háromezer leggyakrabban használatos írásjegy egyszerűsítésen esett át. Azóta elterjedt az egyszerűsített írásjegyek használata a szárazföldi Kínában. De Tajvanon továbbra is a hagyományos bonyolult formához ragaszkodnak. A kínai kormány 1958-ban hivatalosan meghirdette és bevezette a Pinyin-programot, amellyel az volt a célja, hogy segítsenek az embereknek a kínai írásjegyek pontos felismerésében, olvasásában és elsajátításában.

A Pinyin-program a latin ábécé betűit használja fel a kínai karakterek hangértékének visszaadására. Az elfogadott fonetikus ábécé az írni tanulóknak, legyenek bár kínai kisdiákok vagy lelkes külföldi felnőttek, nagy segítséget jelent.

A pinyin átírás megmutatja, hogyan kell kiejteni a kínai írásjegyeket. A pinyin átírásban a négyféle alaphanglejtést a latin betűs magánhangzó fölé húzott vonalak jelzik.

A pinyin átírási rendszer tehát jelöli a kiejtés négy hanglejtését, más néven tónusát. Mindez azt jelenti, hogy ugyanazon pinyinnel átírt szó a négy hanglejtésnek megfelelően négyféleképpen hangozhat, és a különböző hanglejtéseknek más és más jelentése van. Ugyanakkor egy hanglejtésnek is lehet több jelentése.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a különböző hanglejtés különböző jelentést eredményez. Tehát a kínai pinyin négy hanglejtésének elsajátítása nagyon fontos ahhoz, hogy pontosan tudjuk olvasni a kínai írásjegyeket. Ha valaki nem ejti pontosan a négy tónust, akkor vagy nem értik meg, hogy mit akart mondani, vagy teljesen félreértik a szavait.

Az is jellegzetessége a kínai nyelvnek, hogy a főnevek előtt számlálószavakat használ. Ahogy például a magyar egy pár cipő kifejezésben, ahol a „pár" számlálószó. Csakhogy a kínai nyelvben jóval több van belőlük, mint a magyarban. A legelterjedtebb közülük a „ge". Kínaiul nem azt mondjuk, hogy „egy gyerek", hanem azt, hogy „egy ge gyerek".

Bár manapság az egyszerűsített írásjegyeket használjuk, de aki meg akarja tanulni a kínai írást, annak továbbra sincs más választása, mint ismételni, ismételni és még egyszer ismételni, azaz a kínai írásjegyeket csak állandó gyakorlással lehet elsajátítani.