Shanxi tartomány hazánkban a Sárga-folyó középső folyásánál, az észak –kínai löszfennsík keleti részén terül el. A Tai Hang hegységtől nyugatra fekszik, innen kapta a Shanxi nevet amelynek jelentése: a hegytől Nyugatra . A tartomány területe csaknem 160 ezer négyzetkilométer, Kína összterületének 1.6%-át teszi ki. Lakossága 2008-ban 34 millió volt .

Taiyuan a tartomány székhelye, több mint 2400 éves múltra tekint vissza , a várost a Tavasz és Ősz korszakának végén, a Zhou dinasztia idején alapították . Történelmét az északi nomád törzsek ellen folytatott küzdelmek sora jellemzi.

A tartomány keleti részén húzódik a Taihang hegység, melyet nagyrészt a Wutai- és a Heng ormai alkotnak. Délen és nyugaton a Sárga-folyó azaz a Huanghe, északon a Nagy Fal határolja. A Shanxi közepét átszelő Fen-folyó és mellékfolyói völgyek sorát alakították ki és táplálják vizükkel .

A tartomány jellegzetessége az a 106 faszerkezetű épület, amelyek az időszámítás szerinti 10. század tehát a Song és Jin-dinasztia előtt keletkeztek, ez a 70 %-a az egész ország korabeli épülteinek. Shanxi 10 nagy városa és csaknem 100 megyéje számtalan kulturális értékkel rendelkezik, amelyek közül 35 állami , 284 tartományi védelem alatt áll.

Az országos látványosságok, parkok száma 24, a tartomány legfőbb nevezetességei : a Jin emléktemplom a székhely, Taiyuan közelében, valamint a Datong melletti Yungang sziklafaragványok, továbbá a Wutai hegyen létrejött buddhista királyság templomai. A Wutai-hegy,mely Datongtól 25o kilométerre, a tartomány északi részén fekszik,nemcsak a turisták érdeklődésére számot tartó látványosság,hanem a buddhisták szent hegye is .

A tartomány egyik városa a Zhou dinasztia idején, ezelőtt 2700 évvel alapított Pingyao .

Az ősi Qin állam bölcsője is Shanxi részét alkotta, mely a Qin Shi-Huang által egyesített birodalom létrejötte után az északi nomád törzsek behatolásai elleni küzdelem helyszíne lett .

A Tang-dinasztiát követően a terület csupán stratégiai szerepét tartotta meg - politikai –gazdasági jelentőségét elvesztette. Csak a 19. században és a japán megszállás idején kezd újra előtérbe kerülni, amikor szénlelőhelyeit feltárták. A tartomány csak két városa- Taiyuan és Datong környékén fellelhető bányák Kína szénkészletének egyharmadát rejtik .

A selyemszövés és hímzés ugyancsak több ezer éves múltra visszatekintő hagyomány a tartományban .

.