Dong Yong egy valódi történelmi személy volt. A történelem során az emberek a kínaiak körében mintegy 5000 év során kialakult szülőtisztelet-kultúra elemeivel ruházták fel Dong Yongot. Tehát Dong Yong számtalan olyan ember képviselője, megtestesítője, akik rendkivül tisztelték és tisztelik szüleiket és az idősebbeket. Ez a népmonda a kinaiak közös alkotása, remekműve, amely a több mint 2000 év során egyre inkább tökéletesebbé vált. A monda kifejezetten tükrözi az ókori kínaiak szép ideálját.

A Dong Yongról szóló népmonda a szülőtiszteletre való nevelés-oktatás és a szerelem elemeit tartalmazó szájhagyomány. Ezért a monda összhangban van a kínaiak a szülőtisztelet-kultúrájával. A monda szerelmi elemei mutatják az embereknek a boldog házasság iránti vágyát. Az emberek azért kedvelik ezt a népművészeti alkotást, mert remekül egybe szövi a csodálatos elemeket, a szép álmot és az emberiség valódi életét.

A Dong Yongról szóló népmonda a sok-sok más mű ihletője. Külön említést érdemel, hogy különböző operaműfajokra adaptálták ezt a mondát. Erre egy példa a Huangmei operára adaptált "Tianxianpei", azaz a Szerelmes pár története című darab. 1955-ben a Sanghaji Filmgyártó vállalat filmre adaptálta a Tianxianpei című Huangmei operadarabot, amely csúcsot döntött a jegybevételeket illetően az akkori kínai filmpiacon. Yan Fengying és Wang Shaofang hires Huangmei operaművészek. Yan Fengying játszotta a Tianxiapei című színműben abrázolt hetedik tündérlány alakját. Az égi tündérlány és a falusi lány szerepében szerepelt a filmben. Olyan személyt alakított, akit a bátorság, a szorgalom, és bölcsesség jellemez. Meghatóan hűséges szerelmet táplál Dong Yong legény iránt. Wang Shaofang a filmben Dong Yong falusi legényt alakította, akinek jellemvonásai: a természetesség, a becsületesség, a jóság és a kedvesség. Ezt a filmet nagy tetszéssel fogadták Hongkongban és Szingapúrban is.