A postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.
Június legvége van, és tulajdonképpen mikor legyen meleg, ha nem ilyenkor. Februárban? No, az lenne még csak furcsa. Nekünk ráadásul itt Pekingben csak a füllesztő meleggel van problémánk. Nem úgy Dél-Kínában, ahol heves esőzések, árvizek, legutóbb pedig már földcsuszamlás is szomorította az ott élő kínaiak életét.
Ilyenkor esik igazán jól magyar hallgatóink bátorító, dicsérő, lelkesítő, elismerő leveleit olvasni. Jó érzés ugyanis tudni, hogy Magyarországon is együtt éreznek velünk, ahogy mi is együtt szoktunk érezni a magyarokkal. Vagy ahogyan ezt a kölcsönösséget, egymás tiszteletét és megbecsülését Nagy Kornélia nálam sokkal szebben versbe szedte: „A kétoldalú kapcsolat / nagyon kivirágzott / a segítség, s kölcsönösség / egyre följebb hágott".
Kaczúr István levelében a földrengés, árvizek, földcsuszamlás által okozott károkkal kapcsolatban írt elismerő szavakat Kínáról: „Romba dőlt házaik helyett építenek újakat. Olyan összefogás ez, amely a világon egyedül Kínára, a kínai népre jellemző. Önöket láthatóan még nem mételyezte meg olyan önzéssel, kapzsisággal, ellenségeskedéssel, egymás elleni csatározásokkal anyagi és más előnyökért a kapitalizmus, mint szinte a világ egészét." Nagyon köszönjük az elismerő szavakat. Érdekes, hogy Belovitz Károly barátunktól is szinte Kaczúr Istvánnal egy időben, szinte Kaczúr Istvánnal egyforma dicséretet kaptunk: „Kína társadalmi formációja fejlettebb, mint a nyugaté, és hogy Kína fejlődésének oka: társadalmi rendszere". De hadd térjek még vissza egy gondolat erejéig a Kaczúr István által írtakhoz! Hadd egészítsem még ki annyival, hogy Kína már azt is többször bebizonyította a világnak, hogy nemcsak saját szenvedőiért és elesettjeiért tud küzdeni, hanem a világ problémáit is sajátjaként tekinti. A haiti földrengés után is ez történt, az ENSZ békemisszióiban is teljesítenek kínai katonák szolgálatot szép számmal – hogy most csak két példát emeljek ki a számtalan közül.
Bárdi László, nemrég ismét, immár sokadjára, egészen pontosan huszonhetedik alkalommal Kínában járt kedves hallgatónk legutóbbi levelében szintén Kína nemzetközi szerepét elemzi. Mondhatni ez nála „szakmai ártalom", de át is adom neki a szót: „Tudom, hogy Kína hatalmas gazdasági sikerei miatt most egyre népszerűbb lett a nagyvilágban, s ez is igazolja a reform és nyitás politikájának az eredményességét. Erről már éppen húsz éve írom a könyveket, tanulmányokat, de a korábbi kételkedők csak most ismerik el igazán a jelentőségét."
Gulyás József kedves hallgatónk természetesen nem tartozott „a korábbi kételkedők" közé, legutóbbi levelében ő is éppen Kína nemzetközi szerepvállalásáról gondolkozott el, amikor ezt írta: „Az önzést kellene eltörölni. A józan gondolkodásra kell tanítani az embereket. Aki csak akkor próbál menekülni a huszadik emeletről, ha már öt emelet ég alatta, vessen magára. Ezt azért írom Önöknek, mert mint nagy ország hatni tudnak a világra. Nekem már mindegy mi lesz. De!!! A mai tizenéves dédunokáim jövőjét is szeretném biztosítva látni." Milyen igaz, Kína nagy ország, és tőle telhetően mindent meg is tesz, hogy a világ élhetőbb hely legyen.
Ennél pontosabb végszót keresve sem találhattam volna, ezért műsorunk végéhez érve megköszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!