2010-ben az EU első „elnökének" és „külügyminiszterének" tisztségbe kerülésével valamint az EU „külügyminisztériumának" hivatalos működésével egyidőben az európai „globalizáció" folyamata is új szakaszba lépett. 2010-ben a közép- és keleteurópai országok az eddiginél több jog megszerzésére törekedtek az EU-n belül. 2010-ben részben megvalósult a közép- és keleteurópai országok célkitűzése és bizonyos mértékben emelkedett a pozíciójuk az EU-ban. Hogy az új évben hogyan tudnak még több jogot szerezni, ez a közép- és keleteurópai országok számára továbbra is központi téma.

Lengyelország, Csehország, Románia valamint további hét közép- és keleteurópai ország külön csatlakozott az EU-hoz, 2004-ben ill. 2007-ben. A közép- és keleteurópai országok a nyugateurópai országokhoz viszonyítva szembetűnően rossz helyzetben voltak az EU-n belüli szervi tisztségek (például az Európai Bizottság tagjai, az EU külföldi nagykövetei, valamint egyes Bizottságok elnöke, valamint más fontos tisztségek) elosztásával kapcsolatban. Közismert, hogy az Európai Bizottság az EU mindennapi munkáját végző szerve, fő tevéknysége a döntéselőkészítés, a javaslattétel, azonban ellenőrző, képviseleti és kivételes esetekben döntéshozó, végrehajtó feladatokat is ellát. Több tagja van, köztük egy elnök és két alelnök. Ők az ún. biztosok, akiknek a felügyelete alatt közel 20 ezer tisztviselő dolgozik. A Bizottság elnökét és tagjait a tagállamok az Európai Parlament egyetértésével jelölik ki 5 éves hivatali időszakra. A testületnek nem közvetlenül a tagállamok, hanem az Unió egészének érdekei alapján kell cselekednie.

2009 óta Lengyelország, Románia, Bulgária valamint más közép-keleteurópai országok ismételten fontosabb funkciókat követeltek az Európai Bizottságban. Végre 2010-ben a közép- és keleteurópai országok érdekeit figyelembe véve az új Európai Bizottság két alelnöke észtországi ill. szlovák tag lett, továbbá magasabb tisztségeket töltenek be mostantól lengyel, cseh, román tagok is fontos intézményeknél, például az Európai Számvevőszéknél. Említésre méltó, hogy az EU „külügyminisztériumának" (mely december 1-től kezdve hivatalosan működik) 28 magasrangú tisztviselője közül 8, az únió 31 külföldi nagykövete közül 3, szintén közép-keleteurópai országok tisztségviselője.