0612posta.m4a

A kantoni, azaz yue (ejtsd: jüe) konyha Kína négy nagy konyhájának egyike, eredete több mint 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, és a déli Song-dinasztiában gyorsan fejlődött. Az ópiumháborúk után Kanton fontos kereskedelmi kikötő lett, sok nemzetközi ügyletet bonyolítottak itt, ezért a helyi gasztronómia sokmindent átvett a külföldiektől.

A szakácsművészetnek ez az ága Guangdong és Fujian tartományokban honos, ahol szubtrópusi az éghajlat: május és szeptember között gyakoriak a heves esőzések, a tengerpart mentén pedig nem ritka jelenség a tájfun.

A kínai közmondás szerint ha nincs benne csirke, az nem is számít konyhának. A kantoni konyhában legalább huszonegy módon készíthető el a csirke.

A kantoni ételek nem túl fűszeresek. A különféle ízek harmonikus elegyítésével igyekeznek az alapanyagokból a legjobbat kihozni. Ez sokszor azzal jár, hogy csak friss élelmiszereket használnak fel, és ha ilyenek nincsenek kéznél, az eredmény nem közelíti meg az eredetit.

A Gyöngy-folyó deltája és Fujian partvidéki alföldjei bő termésű mezőgazdasági területek. Rizsaratás errefelé kétszer van évente, az itt lakók naponta kétszer is fogyasztanak rizst. Megterem itt az édesburgonya, a kukorica, a tarógyökér és a búza is, de nincs itt hiány sertésből, baromfiból és halakból sem. Bőséggel teremnek a zöldségfélék, főleg a levesbe valók, de gazdag a termés a gyümölcsökből is, így például narancsból, banánból, őszibarackból, ananászból és lédús licsiből.

Fujian híres továbbá kitűnő minőségű teájáról, a part mentén pedig a tenger gyümölcseit halásszák a helyiek: tengeri halat, rákot, kagylót, homárt, garnélát és fésűkagylót. Az alapanyagok bősége szinte törvényszerűen tette a kantonit a legsokoldalúbb, legváltozatosabb kínai konyhává.

Bár a kantoni szakácsok kiválóan értenek az összes kínai sütési, főzési eljáráshoz, az úgynevezett dobva-rázva sütésben a legjobbak. Kantoni specialitás például a melegen tálalt dimsum, mely mindenféle vegyes finomságokkal, így például sertés- vagy halhússal, tenger gyümölcseivel, bambuszrüggyel vagy gombával töltött, gőzölt, hirtelen kisütött vagy bő olajban sütött tésztagombóc.

Természetesen az összes tájjellegű konyha ismeri a dimsumot, de változatosság tekintetében egyik sem kelhet versenyre a kantonival. Mivel azonban a dimsum elkészítése idő- és munkaigényes folyamat, ráadásul különleges hozzáértés kell hozzá, inkább csak éttermekben élvezik az emberek a nem mindennapi csemegét.

A híres kantoni ételeken kívül a teázás is fontos szerepelt játszik a katoni konyában.

„Nagyon szeretem az illatos teát, minden nap reggeli után szoktam teázni." - mondja egy kantoni. A kantoni teázás részét képezik ezen kívül a desszertek: rákkal töltött húsos táska, a gőzölt tésztagombóc, a rizses csirke és más kantoni sütemények.