A közelmúltban zárt be a Pekingi Kínai Nemzetközi Művészeti Vásár (Beijing China Art International Fair). A vásáron Yu Ding, a központi művészeti főiskola professzora kijelentette, hogy ha Peking a nemzetközi műkereskedelem központja akar lenni, akkor nemzetközi színvonalú gyűjteménnyel is kell rendelkeznie, és különösen igaz ez az ázsiai országok művészetére.

A kínai gyűjtők jól ismerik a kínai, japán és dél-koreai mesterműveket, de nem sokat tudnak a délkeleti-ázsiai művészetről.

Az elmúlt 3-4 évben több délkeleti-ázsiai művész is rendezett kiállítást Pekingben, Sanghajban és Tajpejben, ennek eredményeképpen a kínaiak egyre nagyobb figyelmet fordítanak a délkeleti-ázsiai művészetekre, és egyre többen gyűjtik is az onnan származó műalkotásokat.

A délkeleti-ázsiai művészek közül Kínában jól ismerik Nyoman Masriadi indonéziai művészt. Amikor Masriadi néhány évvel ezelőtt megjelent egy hongkongi árverésen, mindössze 4000 amerikai dollár kikiáltási árról indultak művei. De már ekkor 20-30 ezer amerikai dollárt értek el. Gyorsan népszerűvé váltak munkái, ma pedig már egymillió amerikai dollárt is megadnak egy Masriadi-műért. És hogy miért éppen Masriadi lett az egyik legdrágább modern alkotó Kínában? Az elemzések szerint néhány művész közvetlenül próbál kereskedni munkáival, néha gyűjtőknek adnak el, illetve egyszerre több galériában is megvásárolhatók alkotásaik. Ennek következtében a piacon túlságosan sok művel vannak jelen, így nem is érhetnek el magas árat. Masriadi azonban csak egyetlen galériával van kapcsolatban, és bár ma már rendkívül híres, évente mégis csak tízegynéhány alkotást készít. Ugyanakkor Indonéziában nagy múltja van a művészetpártolásnak, és viszonylag nagy a művészeti piac is, amely ráadásul gyorsabban fejlődik más délkeleti-ázsiai országokénál. Indonéziában, a lakosság nagy számából következően sok a művész, ugyanakkor sok a műgyűjtő is.

A nagy délkeleti-ázsiai piac eddig még meglehetősen fejletlen, sok művész munkái még nem jutnak el a nagyközönséghez, a potenciális vásárlókhoz. Elképzelhető viszont, hogy a közeljövőben már több új műgyűjtő is érdeklődni fog a délkeleti-ázsiai piac iránt.