Kínában az úgynevezett „pekingi opera" művészeti előadásában összesen négyféle szerep, vagyis a „sheng", a "dan", a „jing", a „chou" (csúnya arcú) lép színpadra, tehát minden szerepnek alszerepei is vannak.

Sheng: A „sheng", az „idős sheng" a beérett középkorú férfira utal, általában a szerep méltó személyiség vagy császár képében mutatkozik meg. A „fiatal sheng" általában fiatal férfit mutat be.

Dan: A „dan" a „fekete ruhás" középkorú asszonyra utal, általában ez egy nemes családból származó nőt mutat. A „harcos dan" a harcművészetre hivatott női szerepet. Az úgynevezett „tarka dan" pedig a fiatal leányt ábrázolja, aki általában a társadalmi hierarchia legalsóbb szintjén van, például szolganő.

Jing: A „jing" mindenféle, „tarka arcra festett" szerep, amely a tulajdonságában, egyéniségében vagy külsejében jellemző férfit ábrázol.

Mo: A „mo" szintén az „idős sheng"-hez tartozik, életkora szerint viszont idősebb annál, nem józanul gondolkodó, társadalmilag az alsóbb szintén élő idős embereket ábrázolja.

Mivel az arc kifestése során az orrára fehér port szórnak, a szerepet „kis tarka arcú"-ként szokták említeni, akit a „jing"-ban szereplő „nagy tarka arcú"-val, „második tarka arcú"-val együttesen három tarka arcú szerepnek neveznek.

Chou: A „chou" a „kis tarka arcú", többnyire a társadalmi hierarchiában sereghajtó, azokat ábrázolja, akik trükkösek, fortélyosak.

Idős „sheng" jellegzetes művében – a „Ganlu Templom" operadarabban

Fiatal „sheng" – a „Feljegyzések Szomorúfűz Árnyéká"-ban

1 2