Régen Kínában egy ugynvezett Dengzhou-ban élt egy gazda ember és a lányának Xue xianglingnak. Amikor xiangling felnőtt, akkor férjéhez megy. Az apa sokot készített eskűvére, kötük volt egy nagyon szép pénztárc. Azt mondják, ha egy lágy féjéhez megy a szép pénztárccal, akkor gyorsabban egy okos és aranyos fiút születhet.

Az esküvűkor Xiangling állt a hordszéken, hirdelen esik az eső. Igy helyzetben az emberek csak a házban pihentek. Éppen most a másik hordszék érkezett. A másik hordszénen álló megyasszon sírt. Xiangling kérdezte, miért sírt. A megyassony mesélte, hogy a családja nagy szegény és nem tudják készíteni a pénztárcot az esküvőre.

Xiangling hallgatotta a mindent és együtt érzett vele. Igy átadta a sját pénztárcát neki. Az eső után a két hordszék indult.

Hat év után Dengzhouban hatalmas árviz van. Xiangling és és férje valamint fia eltűnik egymástól. Igy Xiangling egy gazda ember családjában dolkozik és gondját viseli ennek a családnak kisfiát-Tianlin-t.

Egy napon Xianglin tisztítja a szombát, épp látja a szép pénztárcát—hat évvel ezelőtt átadta az asszonyát. A két asszony találkoznak egymással. A kisfiú anya Zhao Shouzhen mindenz tudja a mindent és segélyt tesz a Xiangling férje és fia keresésben. Végre találtak.

Egy család találkoztak.