Magunkról
Oldaltérkép
Kapcsolat
in Web hungarian.cri.cn
Az erhu mestere, Liu Tianhua
2011-03-11 13:32:22 CRI

Liu Tianhua (1895-1932) híres zeneszerző, zeneoktató, a hagyományos kínai zene egyik mestere.

1895-ben született átlagos értelmiségi családban Jiangsu tartomány Jianyin kisvárosában, és 1932-ben hunyt el Pekingben. Liu Tianhuát és két testvérét a Liu családnevűek három kiválóságaként is szokás emlegetni. (Kínában nagyon gyakori vezetéknév a Liu.) Liu Bannong, Liu Tianhua bátyja híres kínai költő, irodalmár volt. Liu Tianhua még középiskolába járt, amikor szabadidejében nyugati fúvós hangszereken kezdett játszani. 1914-ben szülővárosában zenét tanított egy középiskolában. 1915-ben hunyt el édesapja. A letört Liu Tianhua maga is megbetegedett, és munka nélkül maradt. Ekkor komponálta első erhu-szólóját „Dallamok betegen" címmel, és ezzel kezdetét vette zeneművészeti pályafutása. 1921-ben Sanghajban zenekart szervezett, és szülőhelyén, Jiangyinban zenetudományi akadémiát alapított. A fiatal Liu Tianhua meg akarta ismerni a kínai népzenét, ezért több helyi népzenészt is felkeresett, akiktől megtanulta, hogyan kell játszani az erhun, a pipán és a guqin nevű hagyományos kínai héthúros hangszeren. Végül a Kínában legnépszerűbb erhura esett a választása, ezt a hangszert kezdte el kutatni. Az erhu egy kéthúros hegedűszerű hangszer, a kínai zenetörténet egyik első hangszere. Több mint ezer évvel ezelőtt, a 7-10. században, a Tang-dinasztia idején terjedt el. Akkoriban főként Északnyugat-Kínában örvendett nagy népszerűségnek az ott élő nemzetiségiek körében. Az erhu több mint ezer éven keresztül mindig fontos kísérőhangszer volt az operaelőadásokon.

Az erhu felépítése viszonylag egyszerű. Egy kb. 80 cm hosszú fából készült hangszernyak, amelyre két húrt feszítenek ki, amiket lófarokból készült vonóval szólaltatnak meg. A kéthúrú hegedű teste a nyél alsó részéhez kapcsolódik, úgy, mint egy teáscsésze.

Az előadásokon az ülő előadóművész a lábát keresztbe téve az erhút a combjára állítja. A művész a hangszert a bal kezében tartja, és a jobbjával pedig a vonót fogva hegedül. A hangszer hangterjedelme rendkívül széles.

Liu Tianhua a kínai népzene reformjára törekedett. Amellett foglalt állást, hogy a zene nemcsak a „nemes emberek játéka", hanem az átlagembereké is. Liu Tianhua a kínai népzene hagyományos kompozíciós technikája mellett megtanulta a nyugati zeneszerzési technikát is, és ezzel új utat nyitott a kínai népzene fejlődése előtt.






   
src="mms://media.chinabroadcast.cn/hun/NyitottKapuk/postabonto0331.wma"

type="video/x-ms-wmv" width="400" height="45">

Tiszteletben tartotta a kínai népzenét, de úgy vélte, hogy a kínai népzenébe beépíthető a kiváló nyugati zenestílus is. Sok hagyományos kínai erhu-népzenét gyűjtött össze. Új technikákkal erhura írott darabokat dolgozott át, de újakat is szerzett. A szólóhangszerek közé emelte az erhut, és a főiskolai tananyag részévé tette.

1922-től 1932-ig a Peking Egyetem professzoraként tanította az erhut, a pipa nevű hagyományos kínai négyhúros pengetős hangszert és a hegedűt. Kompozícióinak többségét ebben az időszakban írta. Liu Tianhua több éves tanári tapasztalatait felhasználva összefoglalta a kínai népzene oktatásának módszertanát, és megteremtette a kínai népzene oktatásának alapját.

1932 májusában Liu Tianhua betegség következtében, mindössze 38 évesen hunyt el.

Liu Tianhua egyik tanulmánya a keleti és a nyugati zene közötti különbségeket taglalja. Ebben bírálta azokat, akik semmibe veszik a nyugati zenét, és azokat is, akik anélkül, hogy alaposabban meghallgatnák, unalmasnak titulálják a hagyományos kínai zenét. Úgy vélte, hogy nem illendő egyoldalúan vizsgálni a kínai és a nyugati zenét. Az alkotás kapcsán lényegtelen, hogy modern vagy régi, egyszerű vagy bonyolult a zene. A jó és rossz zenét az határozza meg, hogy a zene kifejezi-e a zeneszerező érzését, felkelti-e a hallgató figyelmét és ébreszt-e bennük gondolatokat, időt álló-e. Ugyanakkor kijelentette, hogy a nyugati zene nem válthatja ki teljesen a kínai népzenét, mert „a nyugati zenéhez képest a kínai népzene tisztább hangot képvisel."

A zene céljáról Liu Tianhua úgy nyilatkozott, hogy a zenének hatnia kell a közönség érzéseire. Egy guqinon előadott zenemű kapcsán így fogalmazott. „Nem érdekel, hogy milyen hangszeren játsszák a dalt. A lényeg az, hogy bármelyik hangszeren előadott műnek meg kell tudnia vigasztalni a szomorú szívet."

Az 1900-as évek elején reformon esett át a kínai irodalom és oktatás. Ettől fogva az átlagemberek számára is elérhetővé vált a zene. Liu Tianhua egyetértett ezzel a gondolattal, és felvetése szerint a zenének az átlagembereket is kell szolgálnia és meg kell érintenie, ez „ne legyen csupán a nemesek kiváltsága".

Liu Tianhua fontosabb erhura írott kompozíciói a következők: „Dallamok betegen" (Recitation of Ill-being), „Madarak éneke kihalt hegyeken" (Birds Sing In The Vacant Mountain), „Holdfényes éjszaka" (Moon Night), „A világosság felé" (Towards Brightness) és „Csodálatos este" (Beautiful Evening).

Kapcsolódó anyagok
Vélemény
Hallgassa online
Web hungarian.cri.cn
China ABC
Szavazás
Heti kínai vicc
Magazin - Panoráma
China Radio International.CRI. All Rights Reserved.
16A Shijingshan Road, Beijing, China