 |
|
|
|
|
|
|
 |
中国国际广播电台
Tajvant a második világháború után nemcsak jogilag, hanem a gyakorlatban is visszaadták Kínának. Az ezután jelentkező tajvani kérdés a Kínai Nemzeti Párt által elindított polgárháborúval kapcsolatos, de még fontosabb oka a külföldi erők beavatkozása.
A tajvani kérdés és a Kínai Nemzeti Párt által indított belsőháború
Kína Japán elleni háborúja során a Kínai Nemzeti Párt és a Kínai Kommunista Párt megalapította a Japán-ellenes Nemzeti Egyesítési Frontot, hogy szembeszálljanak a japán imperialista agresszióval. A Japán elleni háború győzelme után Jiang Jieshi vezetésével a Kínai Nemzeti Párt az Egyesült Államok támogatására támaszkodva indította meg a polgárháborút. A Kínai Kommunista Párt a kínai népet vezetve több mint hároméves felszabadító háborút folytatott. Az akkori Kínai Nemzeti Párt klikkje a történelem visszafordításával próbálkozott politikájával, amit azonban az egész ország ellenzett, és megdöntötte a Kínai Nemzeti Párt vezette „Kínai Köztársaság”-ot. 1949. október 1-jén megalakult a Kínai Népköztársaság, Kína egyetlen törvényes képviselője lett. A Kínai Nemzeti Párt egyes katonai és politikai képviselői Tajvanra menekültek. Az akkori amerikai kormány támogatása mellett megalakult a Tajvani tengerszoros két partját elválasztó helyzet.
A tajvani kérdés és az amerikai kormány felelőssége
A második világháború után az akkori keleti és nyugati tábor szembenállása idején az amerikai kormány saját globális stratégiája és saját érdekeinek védelme miatt jelentős mennyiségű pénzzel, fegyverrel és emberrel támogatta a Kínai Nemzeti Párt klikkjét a polgárháború megindításában, megkísérelte megsemmisíteni a Kínai Kommunista Pártot. De az amerikai kormány végül nem érte el remélt célját. A Kínai Népköztársaság megalapítása után az amerikai kormány elszigetelő és megfélemlítő politikát folytatott Kína ellen. A koreai háború kitörése után fegyveresen beavatkozott a kínai belügyekhez tartozó tengerszoros kép partjának kapcsolataiba. 1950-ben az amerikai 7. flotta megszállta a Tajvani tengerszorost, az amerikai 13. légiflottát pedig Tajvanra telepítették. 1954 decemberében az Egyesült Államok a tajvani hatósággal aláírta a úgynevezett „kölcsönös védelmi szerződés”-t, a kínai Tajvan tartományt az Egyesült Államok védelmébe vette. Az amerikai kormány kínai belügyeibe való beavatkozó hibás politikája a Tajvani tengerszoros területén hosszan tartó feszültséget okozott, és a tajvani kérdés ettől kezdve Kína és az Egyesült Államok közötti jelentős nézeteltérés tárgya lett.A nemzetközi helyzet változását, valamint az új Kína megerősödését látva az Egyesült Államok kezdte módosítani Kína-politikáját, és a két ország kapcsolata fokozatosan normalizálódott. 1971 októberében az ENSZ 26. közgyűlésén elfogadták a 2758. számú határozatot, ami szerint helyreállítják a Kínai Népköztársaság minden törvényes jogát az ENSZ-ben, és elutasítják a tajvani hatóságok képviselőjét. 1972 februárjában Richard Nixon amerikai elnök ellátogatott Kínába, valamint Kína és az Egyesült Államok Sanghajban kiadta a “Sanghaji közös nyilatkozat”-ot. A nyilatkozatban az amerikai fél kijelenti, hogy az Egyesült Államok elismer, hogy a Tajvani tengerszoros mindkét partján minden kínai úgy véli, hogy csak egy Kína van, és Tajvan Kína része, és az amerikai kormány ezen az álláspontján nem fog változtatni.1978 decemberében az amerikai kormány elfogadta a diplomáciai kapcsolatok létrehozásának a kínai kormány által javasolt három elvét: az Egyesült Államok megszakítja a kapcsolatot a tajvani hatósággal, eltöröli a „kölcsönös védelmi szerződés”-t, illetve kivonulja a hadseregét Tajvanból. Kína és az Egyesült Államok 1979. január elsején hivatalosan felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A kínai-amerikai diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról szóló nyilatkozat kijelentette, hogy az Egyesült Államok elismeri, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyetlen törvényes kormánya, ennek értelmében az amerikai nép a tajvani néppel kulturális, kereskedelmi és más nem hivatalos kapcsolatot tart fenn, és az Egyesült Államok elismeri Kína álláspontját, hogy csak egy Kína van, Tajvan pedig Kína része.Sajnos azonban a kínai-amerikai diplomáciai kapcsolatok létrehozása után 3 hónappal az amerikai parlament elfogadta az ún. „Tajvannal való kapcsolat törvényé”-t, amely az amerikai elnök aláírásával törvényerőre emelkedett. A „Tajvannal való kapcsolat törvénye” az amerikai belső törvényhozáson keresztül megszegte a kínai-amerikai diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról szóló nyilatkozatot és a nemzetközi törvények elvét. Az amerikai kormány e törvény alapján továbbra is adott el fegyvert Tajvannak és beleavatkozott a kínai belügyekbe, akadályozta Tajvan és a kínai szárazföld egyesítését.Az Egyesült Államok tajvani fegyvereladása kérdésének megoldása érdekében a kínai és az amerikai kormány tárgyalások után 1982. augusztus 17-én megegyezésre jutott, és kibocsátotta a kínai-amerikai kapcsolatokról szóló három közös nyilatkozatot, amelynek rövidített neve „augusztus 17-i nyilatkozat”. Az amerikai kormány a nyilatkozatban kijelentette, hogy az Egyesült Államok hosszú távon nem folytatja a Tajvannak való fegyvereladást, és Tajvannak eladandó fegyverek minősége és mennyisége nem haladja meg a kínai-amerikai diplomáciai kapcsolatok felvétele utáni éveknek az átlagát, illetve az Egyesült Államok ígéretet tett, hogy fokozatosan csökkenti tajvani fegyvereladásait, és egy biztos határidőn belül teljesen megoldja a kérdést. De az amerikai kormány nemcsak hogy nem hajtotta lelkiismeretesen végre a nyilatkozatban tett ígéreteit, hanem sorozatosan megszegte azokat. Sőt, 1992 szeptemberében az amerikai kormány arról határozott, hogy 150 darab F-16 típusú harci repülőgépet ad el Tajvannak. Az amerikai kormánynak ez a tevékenysége újra visszavetette a kínai-amerikai kapcsolatok fejlődését és a tajvani kérdés megoldását.A fenti említettek alapján világos: az Egyesült Államok felelőssége, hogy a tajvani kérdést mostanáig nem sikerült megoldani.
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
