|
|
|
|
|
Alapelméletek a hagyományos
kínai gyógyászatban |
|
中国国际广播电台
A kínai orvostudomány
alapelméletei a beteg testi
harmóniáját, az egyensúlyt
probálja helyreállítani. Az
alapelemek között szerepel a yin
és a yang, a két szembenálló, de
egymást kiegészítő elem, továbbá
az öt alapelem, az
energiamozgatás, a belső szervek
funkcionálása, és a meridiánok
keringése, valamint a pszichés
tényezők megfigyelésének tanai,
amelyek magukba foglalják a
pszichoszomatikát, a
diagnosztikát, a dialektikát, a
kórmegelőzést és az egészéges
életmód kialakítását, illetve
megőrzését.
A yin és a yang közötti
egyensúly megtartásának
alapgondolata visszanyúl a
klasszikus kínai filozófiához.
Az orvos az egymással
szembenálló, de egymást
kiegészítő elemekkel magyarázzák
a dolgok, így a test részei
közötti viszonyokat. Az orvosok
szerint a yin nem létezhet yang
nélkül, az egymással szemben
kialakuló viszony képezi a
testben az egyensúlyt, a
harmóniát. Az egyensúly
felborulása esetén megbetegszik
az ember és negatívan hat az
életerő mozgatására és az
egészségre.
Az öt alapelem – a fa, a tűz, a
föld, a fém és a víz, amelyekből
minden felépül, magába foglalja
a világ valamennyi létezőjét,
így az emberi testet is. Az öt
elem az ember valamennyi olyan
szervét magába foglalja,
amelyben tápláló vagy
kontrolláló kapcsolat működik. A
kínai medicina tanai szerint
minden természeti folyamat, így
az ember belső szervezete is az
öt elemre és azok váltázásaira
épül. Az öt átalakulási fázis
középpontjában ezek az elemek
átalakulása illetve egymástól
való kialakulása és legyőzése
áll.
A qi, az energia mozgatásáról
szóló tan. Az energiáknak, a
természetben létező tényezőknek,
a csillagászat, a meteorológia,
a klímaváltozás emberi testre
gyakorolt hatását elemzik. Az öt
mozgatóerő a fa, a tűz, a föld,
a fém, és a víz, amelyek a
tavasz, a nyár, a hosszú nyár,
az ősz és a tél egymást követő
évszakváltozása. A hat qi pedig
a szél, a hidegség, a melegség,
a szárazság és a tűz (gyulladás)
időjárási tényező. A
kórmegallapításnál, illetve a
beteg vizsgálatánál a doktor
figyelembe veszi az évszak és a
kóros jelenségek közötti
kapcsolatokat.
A belső szervek funkcionálásának
tana főleg az öt alapelemnek
megfelelően az öt magtárszerv
(máj, szív, lép, tüdő és vese)
és hat palotaszerv (epehólyag,
vékonybél, gyomor, vastagbél,
hólyag és szívburok), amelyeket
vízszintes és függőleges
(meridionális) csatornák kötnek
össze. Külön palotaszervek az
agy, a csontvelő, a csontozat, a
vérketingés, az epe és az
anyaméh. Külön fejezet a kínai
orvoslásban a külön
palotaszervek funkcionálásának
és kóros váloztásának figyelése
és megállapítása.
A meridiánok tana szoros
kapcsolatban áll a belső szervek
funkcionálási tanával. A tan
elmélete szerint a qi, az
energia és vér keringésének
rendszere, amely összeköti az
ember belső szerveit a
külsőkkel. Megbetegedés esetén a
kórnak megfelelően rendellenes,
kór okait mutató állapotok
jelentkeznek. Ezek alapján
állapítják meg a betegséget,
illetve a kezelés módját.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|