Az akupunktúra
中国国际广播电台

Az akupunktúra fontos része a kínai orvoslásnak. Az akupunktúra eleinte csak mint kisegítő tevékenység szerepelt az orvosi kezelések között, azonban az idők folyamán önálló tudománnyá alakult, amelyet széles körben alkalmaznak a klinikai kezelésekben.
(Baloldalon látható a meridánok egy része)
Az akupunktúra ősi voltáról árulkodnak a klasszikus kínai történelemkönyvek feljegyzései, amelyek szerint az őskorban a szúró eszközök csiszolt kőből készültek. Keletkezésük valószínűleg az időszámításunk előtti 6. évezred és az 5. évezred közötti neolitikumra (újkőkorra) tehető. A régészeti ásatások során több ilyen szúró kőeszköz került elő. Az időszámítás előtt 770 és 476 közötti a Tavasz és Ősz korában az orvosok tűszúrásokat alkalmaztak a gyógyításban. A Tavasz és Ősz Korának Történetében Zuoshi az egyik fejezetben megjegyzi a következőket: „Ha nem érződik a reakció, megállapítható, hogy az eszköz rossz helyen van.”
Az időszámításunk előtti 476 és időszámításunk szerinti 25 között, a Hadakozó Királyságok és a Nyugati-Han-dinasztia idején a kohászat fejlődésével vált lehetővé, hogy a csiszolt hegyes kődarabokat fémtűkkel váltsák fel az orvosok. A Keleti-Han-dinasztia és a Három Királyság idején a szakorvosok kezelték a betegeket akupunktúrával, ők szakkönyveket is írtak a témában, többek között Huanfu Yi: „A tűszúrás alapvető vonásai„ című műve összefoglalja az addigi gyógykezelési tapasztalatokat az akupunktúra területén.
Az időszámítás utáni 3. század közepétől 6. század végéig a Jin-korban egyre több könyv jelent meg a tűszúrásról, a szakirodalomból eljutott néhány példány Koreába és Japánba, de más ázsiai országokba is.
Az időszámításunk szerinti 581-907 között uralkodó Shui- és Tang-dinasztiák korában az akupunktúra önálló orvostudományi ággá fejlődött. A korabeli orvostudományi oktatási intézményekben és a császári palota kórházában külön akupunktúra osztály működött. A 16. században Európába is eljutott az akupunktúra, mint gyógykezelési mód. A Qing-, azaz a Mandzsu-dinasztiában az orvosok többre értékelték a gyógyszerekkel való kezelést, mint az akupunktúrát, így egy kicsit megtorpant fejlődése.
1949 után az akupunktúra ismét gyors fejlődésnek indult. Jelenleg az ország több mint kétezer hagyományos kínai gyógyintézetében működik külön akupunktúra osztály. A tudományos kutatások, kísérletek alapján rengeteg eredmény igazolja, hogy az akupunktúrát, mint gyógykezelési módot klinikailag alkalmazhatják szervi problémák esetén, fájdalomcsillapítására és az ellenálló képesség fokozására.