A Xia-uralom volt az első dinasztia Kína történetében, valószinűleg az időszámítás kezdete előtti 21 - 16 század között. Közel 500 évig uralkodott tizenhét királlyal. Területe körülbelül mai Shanxi tartomány délnyugati részén és Henan tartomány nyugati vidékein lehetett.
A dinasztia megalapítója, a vízszabályozó Nagy Yu volt. A krónikák szerint mivel Yunek sikerült megrendszabályozni a veszélyes Sárga folyót, a törzsvezérek a törzsszövetség vezérének választották, így született a Xia-dinasztia. A dinasztia megalakulásával Kínában megbomlott az ősközösségi társadalom, és helyébe a magántulajdonon alapuló rabszoglatartó társadalmi rend jött létre.
A dinasztia végén az uralkodóház erőtlen volt az ország irányításához. Különösen igaz volt ez Jie, az utolsó uralkodó esetében, aki naphosszat csak kegyencnőjével, Mei Xi-vel töltötte idejét, az ő pazarló életmódja és léha természete vezetett a dinasztia pusztulásához. Egy csatában a Shang törzs vezére legyőzte az uralkodóház csapatait. Jie elmenekült Nanchaoba, és ott is halt meg.
Igen kevés hiteles történeti anyag maradt ránk a Xia-dinasztiából, máig folyik a vita: vajon létezett-e egyáltalán ez a dinasztia. Azonban a Shi Ji, a Történelmi feljegyzések című könyv külön fejezetet szánt a Xia-dinasztia történetének, és részletesen leírja a dinasztia uralkodóházának családfáját.
1959-ben a kínai régészek az egykori Xia-dinasztia vélt fővárosában folytattak ásatásokat. A történészek többsége azon a véleményen van, hogy a Xia-dinasztia kultúráját főleg a mostani Henan tartománybeli Yanshi Erlitou lelőhely képviselheti. Valószínűleg az időszámítás kezdete előtt 1900 évvel létezhetett, hiszen a leletek többségének származási ideje egybeesik a vélt Xia-korral. Az előkerült leletekről egyelőre még nem tudják megállapítani, hogy azok Xia-kori tárgyak voltak-e. Mindenesetre maga az a tény, hogy ilyen régi tárgyak kerültek a napvilágra, serkentést adott az ásatásoknak, és a Xia-dinasztia tanulmányozásának.
A napvilágra került leletek zöme kődarab, voltak köztük azonban csont-, szaru- és kagylóeszközök is. Megfigyelhető, hogy egyes házak faalapzatát faeszközökkel ásták, illetve döngölték, és a házakon és sírfalakon is világos nyomot hagytak a faeszközök. Nem fér hozzá kétség, hogy faeszközökkel folytattak földművelést. A lelőhelyen nem sikerült nagy darab bronztárgyakat találni, de az Erlitouban kiásott tárgyak közül voltak kisebb bronzkardok, lyukasztó árak, lándzsafejek, de ivóeszközök is. A leletektől nem messze bronzöntödét is találtak.
Nagy számban került elő feldolgozott jádéból készült dísztárgy, de kőkorong is, amivel hajdanában zenéltek. Mindez azt mutatja, hogy akkoriban aránylag fejlett volt a társadalomban a munkamegosztás .
Külön meg kell említeni a Xia-kalendáriumot. A Da Dao Li Ji című történeti írásban a Xia Xiao Zheng fejezetében részletesen leírták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét és a csillagok fekvése, mozgása, a meteorológiai jelenségek, valamint a növények növekedése alapján határoztak a földművelő munkáról. Ez pedig a Xia-kor mezőgazdaságának fejlettségét mutatja.