A kínai történészek a Xia-kort tartják Kína első dinasztiájának, amelyről azonban nem maradtak fenn konkrét dokumentumok. A Shang-dinsztia létét viszont már írásos dokumentumokkal és más régészeti leletekkel is alá lehet támasztani.
A Shang-dinasztiát az időszámításunk kezdete előtti 16. században alapították, 600 éves uralom után az időszámításunk kezdete előtti 11. században döntötték meg. A Shang uralkodóháza több ízben változtatta székhelyét, a dinasztia utolsó fővárosa a mostani Henan tartomány Anyang közelében levő Yin volt. Ezért az utókor Yin-Shangnak is nevezi ezt a dinasztiát. A régészeti ásatások azt mutatják, hogy a Shang-korban aránylag fejlett kultúrát hoztak létre, amelynek legjellemzőbb emlékei a jóslócsont-feliratok, a jiaguwen, és a bronztárgyak voltak.
A jóslócsont-feliratokról először a 20. század elején szerztünk tudomást. A Henen tartomány Anyanghoz tartozó Xiaotun falucska parasztjai kisebb mennyiségű, gyógyszernek vélt csontdarabot és teknősbéka páncélt találtak és árusítottak nagyvárosokban. A történészek régi írásjelet véltek találni rajtuk. Ettől kezdve nagy erővel keresték a feliratos csontokat és teknőspáncélokat. A tudósok hamarosan megbizonyosodtak, hogy régi irásjegyekkel van dolguk, és a jiaguwen - "páncélcsontos írásjegy" nevet adták ezeknek az írásos emlékeknek. Xiaotunban és közelében voltak a Shang-dinasztia fővárosának romjai.
Amik napvilágra kerültek, azok valóban jóslócsont-feliratok voltak. A jiaguwen felfedezése volt Kína 20. századi történelmi leleteinek egyik nagy szenzációja. A feliratos csontok, teknőspéncélok mellett 1928 óta bronztárgyak és más értékes régészeti leletek is napvilágra kerültek.
A kutatók megállapították, hogy a csontokat és a teknőspáncélokat jóslásra használták. A Shang-uralkodók, mielőtt nagyobb ügyekben döntöttek volna, jósoltak, mégpedig úgy, hogy a megtisztított állati csontokat, teknőspáncélokat simára csiszoltatták, a teknőspáncél belső oldalára, vagy az állatcsont lapjára karcolták rá a jóslás célját, a kérvényező nevét, dátumot, aztán pedig a csontlapot, teknőspáncélt a tűz felé tették. A melegtől a csontokon repedések keletkeztek, amikből aztán kiolvashatták a döntéshez szükséges információt. Amennyiben a jóslat bevált, a csontlapot hivatali dokumentumként őrizték meg.
Ez idáig a Yin-romokon mintegy 160 ezer darab jóslócsont-feliratot találtak. Köztük kis számban értelmezhető szövegű darabok is voltak, de többségük megfejthetetlen értelmű csontdarabocska. A tudósok a csontokon, illetve teknőspáncélokon mintegy 4 ezer írásjegyet véltek felfedezni, ebből háromezer írásjegy kiolvasható, közülük több mint ezer írásjegynek egységesen elfogadott jelentést találtak, vagyis azonos értelmezést nyertek. A többit vagy nem tudták felismerni, vagy az eltérő vélemények miatt nem tudták egységesen értelmezni. A közösen elfogadott ezer írásjeggyel a történészeknek sikerült nagyjából megismerniük a Shang-dinasztia politikai, gazdasági és kulturális állapotát. A csontfeliratokkal legelőször Liu E foglalkozott 1913-ban, majd 1929-ben Guo Moruo neves tudós, a Kínai Tudományos Akadémia egykori elnöke "Tanulmányok a csontfeliratokról" című írásában foglakozott alaposan és tudományos módon a kérdéssel. Pillanatnyilag a tudománynak ebben az ágában két szaktekintély van, az egyik a Pekingi Egyetemen Qiu Xigui professzor, a másik Li Xueqin, a Kínai Történelmi Kutatóintézet vezető munkatársa.
Csakúgy mint a csontfeliratok, a bronztárgyak is a Shang-kor fejlettségét jelzik. A Yin-romokon talált bronztárgyak a kor bronzkohászatának meglehetősen magas szintjéről tanúskodnak. Az eddig kiásott több ezer tárgy közül a legjelentősebb az 1939-ben előkerült 875 kilogramm súlyú, 133 centiméter magas, 78 centiméter széles Simuwu négyszögletes bronzfőző, amely a kínai bronzkorszak csúcsteljesítményének tekinthető.
A régészeti ásatások megmutatták, hogy a Shang-korban kialakult az államigazgatás, alapjában véve a magántulajdon rendszere is. Kína a civilizáció korszakába lépett.