Az időszámítás szerinti 581-ben Yang Jian ( Sui Wen Di császár ) alapította a Sui-dinasztiát. 618-ban fiát, Sui Yang Di császárt felakasztották, és ezzel véget is ért a Sui-uralom, ami meglehetősen rövid ideig, 37 évig tartott.
Wen Di császár érdemei közé tartozott többek között a közigazgatási, az ügyészségi és személyzeti kiválasztási rendszer szabályozása. A császár által bevezetett új jogi rendszer keretében a Sui-korban nem büntették a bűnelkövetőket olyan kegyetlen módon, mint azelőtt. A császár kidolgozta a köztisztviselők kiválasztási rendszerét is. Fia, Yang Di császár egyetlen elismerésre méltó munkát végzett csak: a Peking-Hangzhou csatorna építését, ezen kívül a fiatal császár csak pazarlásáról volt híres. Végül a dinasztia második császárát felakasztották a lázadók, és ezzel a Sui-uralom véget is ért.
Az i. sz. 618 és 907 közötti 289 évig állt fenn a Tang-dinasztia. A Tang-dinasztiát két részre szokták osztani a történészek: első szakasza Gao Zhu dinasztiaalapító császár uralkodása alatt kezdődött. Gao Zhu fia, Li Shimin két testvérével folytatott erőszakos összecsapások győzteseként került a trónra. Ő lett Tai Zong császár, aki nagy erővel fejlesztve a gazdaságot. Az országot a kínai feudális társadalomban soha nem látott magas színvonalra emelte. Ezt az időszakot "zhen guani fénykor" néven jegyzik a történelemben, tudniillik zhenguan volt uralkodásának évszáma. Ez idő alatt Kína világviszonylatban is vezető helyen állt mind politikai, mind gazdasági és kulturális téren. Nem egészen száz év múlva Xuan Zong császár uralkodásának kaiyuan éveiben újabb nagy felvirágzás és békeidő következett. A történészek ezt a korszakot "kaiyuani virágzás korának" szokták hívni. Ugyanakkor Xuan Zong császár uralkodása végén kitört az An Lushan - Shi Siming-féle katonai lázadás, amely végül az ország hanyatlásához vezetett.
A Shui- és a Tang-dinasztia idején szabályok rendszere született meg a törvényhozásban, a közigazgatásban, a köztisztviselők kiválasztásában és az adózásban. Mindezek messzemenő hatással voltak az utókorra. Élénk gazdasági és kulturális cserekapcsolatok zajlottak külföldi országokkal. A humán tudományok terén kiemelkedett a költészet: a Tang-dinasztia első éveiben Chen Zian, a dinasztia felvirágzása korában Li Bai, Du Fu, később pedig Bai Juyi, Yuan Zhen alkotott maradandót. Őket követték a dinasztia utolsó szakaszában Li Sangying és Du Mu. Az esszéirodalomban Han Yu és Liu Zongyuan végeztek kiváló alkotómunkát. A kalligráfiában igen nagy értéket teremtett Yan Zhenqing, a festészetben pedig meg kell említeni Yan Libent, Wu Daozit, Li Sixunt és Wang Wait. A zene- és táncművészetben a "Yishang Yuyi", a Pelyhes Felhő képviselte a kora zenei és táncművészetének csúcsát. A világhírű Dunhuangi barlangfestészet és szobrászat ekkor érte el fénykorát. A Tang-korban találták fel a könyvnyomtatást és a puskaport.
A Tang-dinasztia végén a Niu Sengru és Li Deyu kancellárok közötti viszályok és az eunuchok hatalmának növekedése nagyban legyengítették a császárságot, aminek következtében egyre sűrűbbé váltak a parasztlázadások. Végül a Huang Chao parasztfelkelés adta az utolsó lökést a dinasztia összeomlásához. Zhu Weng, a felkelők vezéreinek egyike magához ragadta a hatalmat. és Liang néven alapított uralmat, amivel megkezdődött az ún. Öt dinasztia kora.