A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban.
Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbizott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tianshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat ”Szárazföldi Selyemút”-nak hívják.
Emellett még ma már kevésbé ismert két Selyemút is volt a történelemben. Az egyik az úgynevezett “Délnyugati Selyemút”. Az út Sichuantól indul, Yunnan-on keresztül a Yiluowadi folyón átjutva a mai Mianmar északi részéig terjedt, majd innen is tovább, az északkelet-indiai Mopiarba vezetett, sőt, tovább, a Gangesz vízgyűjtő területén keresztül az iráni fennsíkig terjedt az út. Ez a selyemút a “Szárazföldi Selyemút”-nál sokkal korábban alakult ki. 1986-ban az archeológusok a sichuani Guanghan városban felfedezték a több mint 3000 éves Sanxingdui emléket, amelyből a nyugat-ázsiai, és a görög kultúrához kapcsolódó egy sor lelet került elő. Köztük egy 142 centiméter hosszú arany bot, egy majdnem 4 méter hosszú “varázsos fa”, és különböző nagyságú bronz emberi szobrok találhatók. Szakértők véleménye szerint ezek a leletek valószínűleg a keletkezési helyszínükről kerültek Kínába kulturális csere útján. Ha így volt, akkor ez a Selyemút igen régen, több mint 3000 évvel ezelőtt már kialakult.
A másik kevésbé ismert Selyemút vízi út volt: Kantontól a Malaka-szoroson keresztül Srí Lankáig, Indiáig és Kelet-Afrikáig terjedt. Ez az út nagyjából a Song-dinasztia idején alakult ki.
A “Tengeri Selyemút” összekötette Kínát a világ legtöbb régi civilizációjával és kultúrájával, hozzájárult az érintett területek közötti gazdasági és kulturális cseréhez. Ezt a Selyemutat a “Kelet és Nyugat” közötti párbeszéd csatornájaként is szokták emlegetni. Történelmi feljegyzések szerint Marco Polo egykor a “Tengeri Selyemút”-on jutott Kínába, és visszafelé is a fujiani Quanzhoutól indulva hajóval utazott Itáliába.