Tajvant a történelem során Yizhou-nak, Liuqiu-nak, Dongfan-nak vagy Dayuan-nak is hívták. Az idők folyamán ”Kincstár”-ként (mert drága termékeket termelnek), “Vadalma”-ként (mert a sziget alakja hasonlít a fa leveléhez), ”Tavasz-sziget”-ként (mert mind a négy évszak meleg, mint a tavasz), ”Lepke sziget”-ként (mert sok lepke él Tajvanon), ”Korall-sziget”-ként (mert a szigetnél gazdag koralttelepekben), vagy ”Édes sziget”-ként (mert bőségesen terem a banán) emlegették a szigetet. Az európai gyarmatosítók valaha ”Formosá”-nak (”Szép sziget”-nek), és ”Halászok szigeté”-nek is nevezték.
Tajvanon nagyon sok szép hely, és helynév található. Valamikor régen egy ismeretlen költő a helyneveket felhasználva írt két, általában a kapufélfákra függesztett párhuzamos verset. Az egyik:
A zöld szigeten fényes nap alatti hegy, szép a virágágyás
Szép vízi kilátás a Riyue medencénél van, a madarak éneke szerelmi folyót teremt.
A versben a Ludao, a Yangming hegy, a Huatan, a Jingmei, a Xiushui, a Riyuetan, a Yingge és az Aihe nyolc hely nevéből tevődik össze, amelyek mind-mind szép helyek Tajvanon.
A másik vers:
Az illatos hegyen a vadszamóca, az áttetsző vízen a lótusz virág, a Caotunnél kellemes tél attrakció
Az illatos kertben a szép erdő, a balzsamos parkban a bazsarózsa, a Lanyunál változatlan tavasz szépség
Ez a vers 14 névből tevődik össze. A helyek szépsége mellett az ódon versek szépsége is nagy élmény az olvasóknak.
Tajvan, ez a szép sziget, nagyon vonzó az emberek számára.