Mikor megszületik egy csecsemő, lesz saját neve, utána ezzel a névvel kerül be a társadalomba, így a neve képviseli a tulajdonosát, azzal különböztetik meg őt a többiektől. Az ősi kínai társadalomban a nevek értelme ennél sokkal több volt.
A történelem folyamán a kínaiak család- és keresztnevei a kínai nemzet anyagi és szellemi életének jelentős részévé vált, a politikai, kulturális és társadalmi életben jelentős szerepet töltött be. Archeológiai adatok bizonyítják, hogy a kínaiak több mint egymillió évvel ezelőtt éltek már saját területeiken. Családnevet alkotni viszont az 5-6000 évvel ezelőtti anyajogú társadalom idején kezdtek. Később a különböző törzsek tagjai házasodhattak egymással, de a törzsön belül tilos volt a házasságkötés. Ennek következtében lett szükség egymás megkülönböztetésére, ami magával hozta a családi viszonyokat azonosító jel, azaz a családnév megszületését.
A Qing-dinasztia korában élt tudós, Gu Yanwu szerint a legrégiebb kínai családnevek száma 22, s a történelem során valószínűleg több vezetéknév már eltűnt. Ezzel egy időben a hátralévő, jelen életben alkalmazott családnevek körében is nagy változás ment végbe. A matriarchátus után Kínában mintegy 4-5000 évvel ezelőtt kezdődött az apajogú társadalom. Ennek az időszaknak az alapvető vonása, hogy az eltérő ősű törzsek nagy hatást gyakoroltak egymásra, illetve gyakran harcoltak egymás ellen, ezáltal gyakran változott mind közöttük, mind a törzseken belül a kialakult helyzet, rangsor, erősorrend. Később ez vezetett el az osztálytársadalom kialakulásához. Ekkor alakult ki az is, hogy a közösség számos eredményes, hasznos tagja kiváltságot kapott új földek megszállására, használatára. Megengedték tehát nekik, hogy családostul, foglyaikkal együtt a megszállt földjükre utazzanak új életet kezdeni. Az ilyen ”kiküldöttek”-nek eltérő előnevük volt, s új lakhelyük megszerzése előtt újabb, az általuk megszállt területekhez fűződő szimbólumra tettek szert. Ez volt a ”shi”, vagyis az „anyanév”.
Az időszámítás kezdete előtti harmadik században miután a Qin királyság egyesítette Kínát, az eredetileg anyajogú társadalomban megszületett ”családnév” és az apajogú társadalomban kialakított ”anyanév” kezdett egybeolvadni. Ezután a több mint 2000 évig tartó feudális társadalomban a különböző dinasztiák néhány tízszer váltották egymást. A császárok minden dinasztiaváltás alkalmával újabb földesuraknak, nemeseknek adományoztak földeket, területeket, ahol aztán az előbbiek értelmében új és új család- és anyanevek születettek. Ezért az ilyen nevek valamely osztályhoz tartozás státuszszimbólumai, jelképei lettek. A történelem folyamán a család- és anyanevek miatt Kínában különleges kultúra alakult ki, ami a leszármazottakon keresztül átöröklődött. Az emberek őseik feljegyzésével képesek voltak visszaemlékezni eredetükre.
A tengerentúlon lakó kínaiak, vagy kínai származásúak hosszú idő után is fenntartják a hagyományt, hogy a kínai szárazföldön keressék őseiket. A kínai család- és anyanevek mára kialakult kultúrája az ősrégi kínai társadalom fejlődésének érdekes következménye, és egyben a kínai nemzet történelmét tanulmányozó szakemberek számára valóságos kincsesbánya. A kínai ősi társadalom egy sor jellegzetessége, például a zsarnokság, a nagycsaládi társadalmi szerkezet, a császárhoz való hűség, a szülőkről való gondoskodás következtében kialakult morális ideológia és magatartási szabályok mind-mind tükröződnek a nevek kultúrájában is. Ezért a nevek kultúrának a tudósok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.