A kínai írás a világ egyik legkorábban született, leggyakrabban, és legtöbbek által használt írása. Megalkotása és alkalmazása nemcsak hozzájárult a kínai nemzet kultúrájának fejlődéséhez, hanem mélyreható hatást gyakorolt a világkultúra fejlődésére is.
A Banpo maradványnál felfedezték a majdnem 6000 évvel ezelőtt vésett és húzott rajzokat, jeleket, amelyeknek több mint 50 kategóriájuk van. A jelek szabályosak, rendesek, rendszerező elv található a jelek alkotásában. A jelekből kiderült, hogy azok már a kezdeti írásra jellemzőek, tudósok véleménye szerint ezek a kínai írásjelek ősei.
A rendszeres kínai írásjeleket az időszámítás kezdete előtti XVI. században alkották. Az archeológiai bizonyítékok szerint a Shang-dinasztia elején a kínai civilizáció már eléggé magas színvonalat ért el, aminek egyik eleme volt az úgynevezett jóslócsont- és teknősbéka-páncél feliratok voltak. A Shang-dinasztia királyai minden tevékenységük előtt jósoltattak, a teknőspáncélok pedig a jósláshoz használt eszközök voltak.
　　

A páncélokat és csontokat hasznosításuk előtt ki kellett készíteni. Elsősorban a csontokról vagy páncélokról a rajtuk maradt vért és húst ki kellett mosni, utána pedig csiszolás következett. A páncél és az állatcsontok belső oldalát késsel készítették elő. A jóslás után a páncélokra és állatcsontokra vésett szavakat, mint hivatali okmányt megőrizték.
Eddig a régészek összesen 160 ezer darab ilyen ”okmány”-t leltek. Statisztikai adatok szerint a fellelt jóslócsontokon összesen több mint 4000 írásjel található. Ebből a tudósok által tanulmányozott jelek száma mintegy 3000. A háromezer jel felének az értelmét fejtették meg a szakértők. A többi vagy felismerhetetlen, vagy értelmezése körül nézeteltérések vannak. Ennek dacára a több mint 1000 felismert szóból már nagyjából megismerhetőek a Shang-dinasztia politikai, gazdasági és kulturális adottságai. A csontfeliratok érett, rendszeres írások, amelyek megvetették a kínai betűk későbbi dinasztiákban történt evolúciójának alapjait. A kínai írás történetében később az úgynevezett bronzírás (Jinwen), a Xiaozhuan, a Lishu és a négyzet-írás jelennek meg, amelyeket ma is alkalmaznak a kalligráfusok.
A kínai írásjelek evolúciója a jelek külalakjának normalizálásának és stabilizálásának folyamatát jelenti. A Xiaozhuan-írás a jelekben található vonalak számát rögzítette, a Lishu-írás pedig megalkotta a vonalak formájának új rendszerét. A négyzet-írás a jelek megszületése után stabilizálódott a jelek írása, megjelent az alapvető vonalak, mint például a ”vízcsepp, vízszintes vonal, függőleges vonal, balra dőlő, jobbra dőlő, derékszög”, kialakult a vonalak írásának szabályrendszere. Az elmúlt több mint ezer évben mindig a négyzet-írás volt a kínaiak számára a norma.  

A kínai írás a dolgok külső formájához hasonlító jel írásán alapul, de a legtöbb jelet úgy alkották, hogy a jeleknek egyik része a jelölt dolog külalakját, a másik része pedig a dolog kiejtését jelenti. Az ilyen jelek száma mintegy tízezer, közülük a leggyakrabban használtak száma majdnem háromezer. A háromezer karakter megszámlálhatatlan szócsoportot alkothat s különböző mondatokat is.
A kínai írásjelek megszületésük után Kína szomszédos országaira is mély hatást gyakoroltak. Japán, Korea és Vietnám írásjeleit valaha a kínai jelek alapján alkották meg.