Pekingben a Nagy Harang templomban van egy nagy harang, amelyet Yongle-nak hívnak. A 46,5 tonna súlyú, 6,75 méter magas és 3,3 méter átmérőjű harang már több mint 500 éves múlttal rendelkezik. A harangot úgy állították elő, hogy a földben formálták meg az alakját és utána agyaggal a vázát. A kohászati folyamatban először több tíz kohóban egyszerre olvasztottak bronzot, utána a bronzot az agyagvázba öntötték, s így lett kész egyszerre a harang.
Miután kiöntötték a harangot, a Qing-dinasztia Qianlong császárának idején a Juesheng nevű templomba küldték. A Juesheng templom nevét csak a harang miatt változtatták Nagy Harangra. A nagy harangnak 1751 óta soha nem változott a helye.
A Yongle harang hangja messzire hallatszik. Szakértők technikai felmérése szerint a hangfrekvenciája a zenei műsorokban kiadott normális frekvenciával azonos, vagy ahhoz hasonló. Amikor könnyedén ütik, a hangja mély, ha erősebben ütik, a hangja mélyebb lesz, nagy a frekvenciaváltozása, viszonylag gyors a lebegési üteme. A hangja 90 kilométerre is elérhet, az utóhang pedig több mint két percig tart, amit mindig csodálnak a látogatók.
Minden év szilveszterén megkondítják a harangot, amelyet bár már több mint 500 éve használnak, ma is jó állapotban van. A kínai tudósok felmérték a Yongle harang fémszerkezetét, aminek eredménye azt mutatja, hogy a harang felülete nemcsak bronzot, ónt, ólmot, vasat és magnéziumot tartalmaz, hanem ezüstöt és aranyat is. Aranytartalma eléri a 18,6 kilogrammot, az ezüsté pedig a 38 kilót. Szakértők elemzése szerint az aranyötvözés megelőzheti a bronz korrodálódását, az ezüst szerepe pedig az előállítás során a fém folyékonyságának emelése. Mindezek miatt a Yongle nagy harang több mint 500 éve őrzi jó állapotát, s hangja is megtartotta eredeti szépségét.
Egy külföldi kohász így fejezte ki a Yongle nagy harang sikerét: ”a világ kohászatának történetében csodának számít ez a harang, sőt ezt a csodát a korszerű technológiával rendelkező mai napokban is nehéz valóra váltani.”