|
|
|
|
|
Du Fu költészete |
|
中国国际广播电台
A
Tang dinasztia idején (618-907)
két nagy költő is élt, az egyik,
Li Bai, a másik, Du Fu. Mindkét
költőt „szent”-ként tisztelik. A
két költő majdnem ugyanabban az
évszázadban élt. Li Bai
romantikus költő volt, verseit
át meg átszövik az érzelmek, a
szenvedély, és az álmok. Du Fu
költészetére ellenben más
jellemző. Az ő versei a saját
életén kívül, a társadalmi
problémákról, a háború
embertelenségétől sínylődő
néptömegek keserűségéről szólnak.
Verseiken keresztül
végigkísérhetjük a Tang
dinasztia a virágzását, és
hanyatlását is.
Du Fu 712-ben született. Du
Shenyan fia volt, aki maga is
híres költő volt. Du Fu okos,
szorgalmas gyerek volt, már
hétéves korától verseket írt,
kedvelte a zenét és a
festészetet is. Szerette a
lovaglást, és a kardvívást is.
Ifjúkorában nagy hivatali
karriert szeretett volna
befutni, ezért mikor 19 éves
lett vándorútra kelt, -
ekkortájt volt a Tang dinasztia
virágkora. Útja során
megismerkedett az ország
törénelmi nevezetességeivel, és
természeti szépségeivel. Utazása
során rengeteg tapasztalatra
tett szert, és csodálatos,
örökszépségű verseket írt.
Du Fu, akárcsak Li Bai ő is
politikai pályán szeretett volna
érvényesülni. Tanulmányokat, és
esszéket írt a korabeli
politikai helyzetről. Többször
részt vett a hivatalnoki
vizsgán, de eredménytelenül.
Felnőtt éveiben Changanban
nagyon szegény körülmények
között élt. A császári
fővárosban szemtanúja volt a
gazdagok pazarló életmódjának,
és a szegények embertelen
körülmények közötti
sínylődésének.
A költő elkeseredésében az
alábbi sorokat vetette papírra:
„a gazdagok bíborházaiból bor és
romlott hús szaga száll, míg a
szegények éhen halnak, és
csonttá fagynak az utcán.” Mivel
politikai karriert nem tudott
befutni, így verseiben állított
emléket a szegények
kirekesztettségének, és a
társadalmi egyenlőtlenségeknek.
755-ben, 43 éves korában végre
hivatali állást kapott a
fővárosban. Balszerencséjére,
három hónap múlva zűrzavar lett
úrrá az országon, és még magának
a császárnak is el kellett
hagynia a fővárost. A költő is
elmenekült a fővárosból, és újra
vándorútra kelt. A hadakozásnak
sokáig nem akart vége lenni, a
kormány mind több embert
sorozott be, és az emberek
elkeseredése is egyre
növekedett.
Egy alkalommal egy este Shihao
faluban egy szegény öreg
házaspárnál szállt meg, amikor
éjfélkor hivatali emberek
berontottak a házba, hogy az ott
lakókat elhurcolják katonának. A
nagy kavarodásban az
öregembernek sikerült
elmenekülnie a deportálás elől.
Ezután, az idős asszony sírva
elmondta a hivatalnokoknak, hogy
már mindhárom fiát elvitték a
fontra, - két fiát már el is
vesztette. Már csak a menyei, és
az unokabátyái maradtak vele.
Végül, az idős asszonyt elvitték
robotmunkára. Így, másnap az
idős férfi búcsúztatta a költőt,
aki versben állított emléket
ennek a sokat szenvedett
családnak. (A Shihao faluban
basáskodó hivatalnokok). A vers
csak 24 sorból áll, de igen nagy
szenvedéllyel ostorozza a
gazdagokat, és az elnyomó
rendszert.
Még további hat hasonló témájú
verset írt.( A Shihao faluban
basáskodó hivatalnokok; A xinani
hivatalnokok; A tongguani
hivatalnokok; Esküvői búcsú; Az
idősek búcsúja; Nincs kitől
búcsúznom) A fenti versek a
költő nép iránti
együttérzéséről, a háború iránti
gyűlöletéről tesznek
tanúbizonyságot.
759-ben, miután csalódott a
közügyekben, lemondott
hivataláról. Akkoriban Changan
környékén súlyos aszály volt,
ezért ott nem maradhatott. Így
családjával a délnyugat-kínai
Chenduba költözött, ahol négy
évig élt barátai segítségének
köszönhetően. Ebben az
időszakban született „A
kunyhómat elfújja az őszi szél”
című verse, amelyben
szegénységéről ír, és vágyairól
egy szebb élet után. A költő
életét is kész lett volna
feláldozni, ha a többi hozzá
hasonló szegény embernek igazi
meleg otthona lehetne.
Du Fu 770-ben, 59 éves korában,
nagy szegénységben halt meg.
Több mint 1400 verse maradt
ránk, amelyek tükrözik a Tang
kor különböző társadalmi
folyamatait, ezért verseit ún.
történelmi verseknek is nevezik.
A fent említett verseken kívül,
vannak tájleíró, útleíró,
romantikus és elbeszélő
költeményei is. Napjainkban az
emberek rendkívül csodálják a
költő munkásságát, és őt is
szentként tisztelik.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|