Tao Yuanming idilli költő és versei

中国国际广播电台 Tao Yuanmin, másnéven Tao Qian a IV. században uralkodott a Keleti Jin-dinasztia korában élt. Ő volt a kínai idillikus költészet megteremtője. Egyszerű életet élt, rendkívül tisztelte a természetet. Egyenes és őszinte jellemű, tisztességes ember volt. Ezért minden kínai dinasztia értelmisége rendkívül tisztelte és csodálta őt. Dédapja, Tao Kan a Keleti Jing-dinasztia egyik alapítója volt. Nagyapja és apja egyaránt valamilyen tisztviselőként szolgált. Nyolcéves korában azonban apja meghalt és a család egyre jobban elszegényedett. Gyermekkorában ő is valamilyen mandarin, illetve tisztviselő szeretett volna lenni és nagyszabású politikai céljai voltak. Ámde a Keleti Jin-dinasztia idején meglehetősen nagy volt a zűrzavar. Az egyik belviszály követte a másikat, a császári nemzetség meglehetősen megosztott volt. A császári udvarban korrupció ütötte fel a fejét. Tao 29 éves korában kapott először valamilyen tisztséget, amiről azonban röviddel ezután lemondott és hazament, mert nem viselte el a kormányzásban burjánzó korrupciót és sötétséget. Később megélhetési gondjai miatt több ízben valamilyen alacsony beosztásban dolgozott, de minden alkalommal visszavonult. Később a költő egyre jobban elszegényedett, földművelésből nem tudta eltartani családját. 41 éves korában megszerezte Pengce járás főnöki tisztét. Mivel lenézte a hatalmasokat és nem engedelmeskedett nekik, ezér ez alkalommal is alig 80 napig dolgozott beosztásában. Később soha sem vállalt többé közhivatalt, kizárólag földműveléssel folalkozott. Tao Yuanming falusi élete rendkívül nehéz volt. Ráadásul 44 éves korában tűzvész pusztította el a házát. Ez még súlyosabbá tette helyzetét. Egyik versében így írt erről: „Nyáron sokáig éheztem, télen pedig takaró nélkül maradtam.” Ez tükrözi nehéz életkörülményeit. Ám ebben az időszakban lelkileg jól érezte magát és számos idillikus verset írt. Ezzel ő lett Kína első olyan költője, aki művészien, életképszerűen, tökéletesen ábrázolta és eszményítette verseiben a falusi életet és tájakat, a parasztok és a pásztorok életét. Az általa ábrázolt falusi élet olyan lelki menedékhely lett, amelynek segítségével az emberek elmenekülhetnek a fájdalmas valóság elől, lelki békét és nyugalmat találhatnak. Öregkorában már nagyon szegény volt, csak kölcsönökből élt. Egyszer a császári udvar ismét valamilyen tisztviselői állás elfoglalására szólította fel Tao Yuanmingot, de ő megint elutasította a császár hívását, hogy elkerülje a hatalmi harcokat. Ezután megírta az „Őszibarack-kert története” című versét. Ebben a művében egy szép, eszményi társadalmat, azaz egy utópiát ábrázolt. A vers arról szól, hogy egy halász eltévedt az Őszibarack-kertben és látta, hogy itt boldogan, gondtalanul él egy nép védve a háborúk pusztításaitól. El voltak szigetelve a külvilágtól, nem tudták, mi történik kertjükön túl. Nagyon őszinték, barátságosak, szívélyesek, segítőkészek voltak. Semmi mással nem foglakoztak, csak szorgalmasan dolgoztak. Egyszóval gondtalan életet éltek. Ez a vers egy elképzelt, eszményi társadalmat ábrázol, s azt tükrözi, hogy a háborús időszakban az emberek békére és nyugalomra vágynak. Tao Yuanmin alkotásaiból alig több mint száz vers és tízegynéhány prózai írás maradt ránk. Ám mégis fontos helyet foglal el a kínai irodalomban, hiszen határozottan fellépett a formalizmus ellen az irodalmi élet olyan időszakában, amikor sokan szívesen cifra, üres frázisokra és írásokra törekedtek. Tao Yuanmin megalapította a vadonatúj kínai idillikus költészetet. Megőrízte a kínai költészet ódon hagyományait, és új elemekkel fel is frissítette. Nagyszerű, eleven, folyékony és érthető szavakkal és kifejezésekkel írta verseit. Költészete mérföldkő volt a kínai szépirodalom történetében.