|
|
|
|
|
Kína első versgyűjteménye |
|
中国国际广播电台
Az időszámítás előtti VII.
században keletkezett a Shijing
című első kínai versgyűjtemény,
amely hőskölteményeket, gúnyos
verseket, didaktikus
költeményeket, szerelmes lírákat,
ódákat, évszakverseket és
munkadalokat tartalmazott. Ez a
kínai versgyűjtemény több száz
évvel régebben keletkezett, mint
az ókori görög homéroszi eposzok,
az Iliász és Odüsszeia.
A Shijing Kína első
versgyűjteménye, amely az
időszámítás előtti XI. századtól
az időszámítás előtti VII.
századig terjedő mintegy 500
esztendőben született versek
közül 305-öt tartalmaz. A
gyűjtemény három részből áll. A
Szél elnevezésű első része a 15
fejedelemségben született 160
népdalt öleli fel. A Magas
színvonal című második része az
időszámítás előtti XI. századtól
uralkodott Zhou-dinasztia
korából származó 105 éneket-dalt
foglalja magába, az Óda című
utolsó része pedig vallási
szertartásokon énekelt magasztos
tárgyú 40 éneket tartalmaz,
amelyek az ősök érdemeit és a
szörnyek, a kísértetek, a
szellemek óriási lelki,
természetfölötti erejét dicsérik.
Köztük főleg gyászdalokat,
vallási szertartásokra írt
énekeket és ódákat találunk.
Formáját tekintve a Shijing című
versgyűjtemény főleg olyan
verseket tartalmaz, amelyeknek
minden mondata négy kínai szóból
áll, de vannak olyan mondatok
is, amelyeket két, három, öt,
hat, hét vagy nyolc szó alkot.
Nagy mennyiségben jelennek meg
egymás után azonos szavak,
illetve azonos ritmusú szavak a
mondatokon belül. Így
sokszínűség jellemzi ezt az
irodalmi alkotást.
Felolvasásakor érezhető
rendkívüli zenei hatása. A Szél
című rész alkotja a
versgyűjtemény jelentős részét.
Ebben a részben található
népdalokat hétköznapi emberek
írták, ezért alig van cikornyás
elem bennük. A népdalok a
dolgozó nép valós életét
mutatják be. Vannak köztük olyan
dalok, amelyek a fiatalok
szerelmét ábrázolják, s olyanok,
amelyekben kérdő mondatok
formája fejezi ki a rabszolgák
felháborodását a
rabszolgatartókkal szemben.
Vannak olyanok, amelyek a hadi
eseményeket jelenítik meg.
Az egyes szám első személyben
íródott versekből megtudhatjuk,
hogy az alkotók igen különböző
csoportokból kerültek ki, vannak
köztük egyszerű dolgozók,
katonák, előkelők a felsőtől az
alsó rétegekig.
A versgyűjtemény darabjait
eredetileg a különböző énekes
szertartások és ünnepek
alkalmával mondták el, s jól
tükrözi az alkotók véleményét az
adott kor politikai és
társadalmi kérdéseiről. Később
ez tananyagként szerepelt az
előkelők oktatásában és
nevelésében. Így bekerült Kína
klasszikus irodalmi művei közé
is. Az oktatásnak köszönhetően
általa gazdagodott az írott és a
beszélt nyelv is. Az emberek a
kommunikáció során gyakran ebből
a versgyűjteményből idéztek,
hogy minél jobban ki tudják
fejezni érzéseiket,
gondolataikat. Konfuciusz ókori
kínai filozófus egyik művében
megállapította: aki nem tanul a
Shijing versgyűjteményből, nem
tud jól kommunikálni. Ez a
kijelentése jól mutatja, milyen
nagyra értékelte ezt az ókori
kínai versgyűjteményt.
A Shijing versgyűjtemény a kínai
szépirodalom tárházának
legrégibb alkotása, egyben a
fejlett ókori kínai irodalom
jelképe. A versgyűjtemény témái
az ókori kínai társadalom szinte
minden területét érintik,
egyebek között az emberek
munkáját és szerelmét, a
háborúkat, az elnyomást és az
ellenállást, a népszokásokat és
a házasságot, a gyászt és a
lakomákat, a csillagászatot, a
Földdel kapcsolatos kutatásokat,
az állat- és a növényvilágot.
Emellett fontos anyagként
szolgál az időszámítás előtti
XI. századtól VI. századig
terjedő kínai nyelv kutatása
számára is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|