|
|
|
|
|
Li Yu dramaturg |
|
中国国际广播电台
A
kínai irodalom több évezredes
történetében számos neves költő,
drámaíró és regényíró volt.
Közülük azonban alig akad még
egy olyan, mint Li Yu, aki egy
személyében drámaíró, rendező és
dramaturg, továbbá regényíró is
volt.
Li Yu a Ming-dinasztia idején,
1610-ben született. 30 éves
korában dinasztiaváltás történt,
Kína utolsó dinasztiája, a Qing
váltotta fel a Ming-uralmat. Ez
súlyos társadalmi
megrázkódtatást okozott az
országban. A rendszerváltás
folyamata évtizedekig tartott.
Li Yu további élete, egészen
1680-ban bekövetkezett haláláig,
ebben a létbizonytalanságban
telt.
Li Yu gyermekkorától a
hagyományos kínai oktatásban,
nevelésben, azaz a konfuciánus
jellegű oktatásban részesült, és
abban reménykedett, hogy az
állami vizsga segítségével a
hatalmasok közé kerül, úgy, mint
más értelmiségiek. A
megrázkódtatások éveiben ugyan
többször is részt vett az állami
vizsgán, de mindig sikertelenül.
Ezután lemondott a politikai
karrierről és lakóházában egy
könyvesboltot nyitott. Míg
boltját vezette, nagy
igyekezettel írta színműveit is.
Életművének legértékesebb része
számos színmű, illetve saját
drámaelméletének megteremtése.
Tíz drámája maradt ránk. Főleg
az emberek életéből vette
alkotásainak témáit.
Színműveiben lelkesen ábrázolta
a fiatalok szerelem iránti
vágyát. Minden művének bonyolult
a cselekménye, érdekesen,
humorosan írt, ezért nagy
népszerűségnek örvendenek
alkotásai, különösen színpadi
előadásként. Művei nemcsak
szórakoztató jellegűek, hanem
kritikai elemeket is
tartalmaznak, így például
bírálta a szülők által
elrendezett párválasztást. A
maga idejében nagy tetszést
arattak a színdarabjai, még
Japánban és a délkelet-ázsiai
országokban is játszották őket.
Az emberek ma is szívesen nézik
színdarabjait.
Li Yu nemcsak színdarabokat írt,
hanem színtársulatot is
létesített, amely előadta az
általa írt műveket. A társulat
rendezőjeként szerepet is
játszott az előadásokban. Az
ókori Kínában a felsőbb
társadalmi rétegek általában
lenézték a színészeket, csakúgy,
mint a konzervatív
értelmiségiek. Ámde Li Yu nem
törődött ezzel az előítélettel,
és társulatával több mint 20
évig járta az országot.
A hosszú színházi gyakorlat
alatt gazdag tapasztalatokat
szerzett. Jól ismerte a
színjátszás minden folyamatát. A
színdarabok alkotásától, a
színészek és a rendező
kiválasztásán, a próbán át,
egészen a hivatalos előadásig
átgondolva, finomítva a
Jegyzetébe írta le minden
élményét. Így fokozatosan
megteremtette saját
színházkultúráját és
drámaelméletét a művek
alkotásáról, a rendezőkről és az
előadásról szóló elméletét. Li
Yu drámaelmélete a kínai
drámaelmélet érettségét
bizonyítja és pozitív hatással
volt a kínai színház és irodalom
fejlődésére.
Li Yu számos regényt is írt.
Saját élményeiből merített
témákat. Regényeiben és
novelláiban a hősök egyéniségét
hangsúlyozta. A hagyományos
felfogástól eltérően néha új
gondolattal állt elő. Például az
ókori Kínában volt egy olyan
nézet a nőkről, amely szerint
„aki tudatlan, az az erkölcs
híve.” Ez a felfogás a nők
tudatlanságát hirdeti. Li Yu
azonban bírálta ezt a velejéig
romlott nézetet. Regényeiben azt
írta, hogy a nőknek tanulniuk
kell az ismeretekből, a
mesterségekből. A képzett nő az
erkölcsnek is lehet híve.
Bizonyos mértékben a női
emancipációt hirdette.
Li Yu verseket és történelmi
témájú könyveket is írt. Máig
olvasott Szórakozó kedvben van
remény című könyvében a
drámaelmélet mellett a
konyhaművészettel, az
építőművészettel, a
műgyűjtéssel, a földműveléssel
és a szórakoztatással is
foglalkozott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|