|
|
|
|
|
Guan Hanqing, a neves
drámaíró |
|
中国国际广播电台
A
Yuan-dinasztia idején élt Guan
Hanqing a kínai költészet és
drámairodalom egyik legnagyobb
alakja volt. A „Dou E koncepciós
pere” című tragédiáját már több
mint 700 éve játsszák, és számos
idegen nyelvre lefordították.
Igen elterjedt és kedvelt
mindenütt a világon.
Guan Hangqing a XIII. században
a Yuan-dinasztia idején, tehát a
mongol uralkodók alatt élt.
Ötletes, nagy tudású, jó humorú
drámaíró volt. De lírai
költeményeket is szívesen írt.
Tudott fuvolázni és a sajátos
kínai húros hangszereken
játszani, valamint táncolni is.
Igen jól értett a kínai sakkhoz,
de a vadászat is érdekelte.
Évtizedeken át a fővárosban,
Daduban, a mai Pekingben élt. Az
uralkodóház kórházában dolgozott
valamilyen beosztásban. De a
gyógykezelés nem annyira
érdekelte, inkább drámákat írt.
A mongolok dinasztiája idején
igen elterjedt az a fajta
humoros színdarab, amely
merített a szájhagyományok
gazdag tárházából, felhasználta
a mondásokat, és jól tükrözte a
társadalmi valóságot. Az
arisztokraták és átlagemberek
egyaránt kedvelték ezt a
színpadi típust. Guan Hanqing
nem az arisztokratáknak írta
színműveit, hanem a nép széles
rétegeinek életét, keserűségét
és szenvedéseit akarta
megjeleníteni.
A Yuan-dinasztia korrupt és
politikailag züllött hatalom
volt. Igen súlyos társadalmi
megrázkódtatások, osztály- és
nemzetiségi ellentétek sújtották
az országot. Az egyik koncepciós
per követte a másikat. A dolgozó
nép rendkívül szegény, nehéz,
szomorú életet élt. Guan Hanqing
rokonszenvezett a társadalom
legalján élő emberek sorsával.
Lemondott tisztségéről és a
társadalom elesettjeinek életét
kezdte tanulmányozni. A
karcolatokra emlékeztető
drámatechnikája segítségével
bemutatta az uralkodó osztály
gonoszságát, és érzékeltette
saját eszményképeit.
Guan Hanqing jól ismerte a nép
életét, fájdalmát és főleg
nyelvét. Emellett magas
színvonalú alkotóművész volt.
Akkoriban az előadóművészek igen
alacsony tiszteletnek örvendtek
a társadalomban. Ennek ellenére
Guan Hanqing szívesen
érintkezett velük. Gyakran maga
rendezte színműveit, néha
személyen is fellépett a
színpadon. Egy zeneszámban
szilárd akaratú, egyenes jellemű
emberként ábrázolta önmagát:
„Olyan bronzborsó vagyok,
amelyre se a párolás, se a
főzés, se az ütés, se a
robbantás nem hat.” - írta.
Művei nemcsak a társadalmi
valóságot tükrözték, hanem magas
fokú harci szellemét is
megmutatták. Nemcsak a dolgozó
nép balsorsát és
szerencsétlenségét ábrázolta,
hanem becsületes, egyenes, bátor
és ellenálló szellemét is. A
„Dou E koncepciós pere” című
tragédiája mintegy összegzi
életművét.
Ez a dráma egy fiatal nő
tragédiájáról szól.
Gyermekkorában meghalt az anyja,
apja pedig kénytelen-kelletlen
eladta Cai asszonynak, hogy majd
annak menye legyen, ha felnő.
Később a férje is meghalt
valamilyen betegségben. Az
özvegy és anyósa jól kijött
egymással. Egyszer egy gonosz
férfi hamis vádat emelt ellene,
azt állítva, hogy embereket
mérgezett meg. A gonosz férfi
által megvásárolt korrupt
hivatalnok-bíró nem az igazságot
kereste, hanem kínvallatással
arra akarta kényszeríteni az
özvegyasszonyt, hogy vallja be
el sem követett bűneit. De az
erős akaratú vádlott sehogy sem
engedett a korrupt bírónak.
Végül a bíró a vádlott elé
hurcolta és ott bántalmazta az
anyósát. Az asszony nem bírta
nézni anyósa szenvedését, ezért
inkább beismerte az ellene emelt
hamis vádat. A korrupt bíró
halálra ítélte Dou E asszonyt.
Az elítélt a vesztőhelyen
fennhangon megátkozta a
hatalmasokat, és azt követelve
az Égistentől, hogy temesse
hóba, majd sújtsa aszállyal a
vidéket. Röviddel halála után a
nyár közepén váratlanul nagy hó
hullott. Ezt követően három
súlyos szárazság volt ezen a
vidéken.
A drámaíró romantikus technikát
alkalmazva megvalósította Dou E
kívánságait, ezzel a feudális
uralom idején sérelmeket
szenvedett ártatlanok
jóvátételre és bosszúállásra
való vágyát tükrözte. Évszázadok
múltak el, de az emberek ma is
szeretik ezt a színművet, és
Kína tíz leghíresebb tragikus
drámája közé sorolják.
Guan Hanqing művei nemcsak az
elnyomás elleni harcra
ösztönözték az embereket, hanem
hatottak a későbbi drámaírókra
is. 67 drámát írt, de ebből csak
18 maradt ránk. Jól tudott
különböző alakokat megformálni
és kiválóan ábrázolta hőseinek
lelkivilágát, érzelmeit.
Igen nagy hírnevet szerzett a
kínai és a világirodalomban. Az
emberek a kelet
Shakespearejeként emlegetik
Guang Hanqing kínai klasszikus
drámaírót, és a múlt század
ötvenes éveiben a világirodalom
legnagyobb alkotói közé
sorolták.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|