|
|
|
|
|
Pu Songling író és a
Liaozhai című
novellagyüjteménye |
|
中国国际广播电台
A 18. század elején adták ki
Kínában a Liaozhai című
novellagyűjteményt, amely Kína
egyik leghíresebb szépirodalmi
műve. Az író a rókadémonokról
szóló történetekkel ábrázolta
kora embereit.
Pu Songling író 1640 és 1715
között a Qing-dinasztia idején
élt. Kereskedő családból
származott. Egész életében
tanított. Számos irodalmi művet
alkotott. Közülük a Liaozhai
című novellagyűjtemény a
legjelentősebb.
Ebben a gyűjteményben 431
novella van. A rövidebbek 2-3
száz, a hosszabbak pedig több
ezer kínai szót tartalmaznak. A
mű rókák és ördögök
ábrázolásának segítségével
támadja a feudalizmus
kötöttségeit és etikai
előírásainak merevségét, az
állami vizsgarendszert, tehát a
kormányzati tisztviselők
kiválasztásának rendszerét és
bemutatja ennek a dekadens
rendszernek a rothadását,
hanyatlását. Az író nem
utolsósorban az egyén
szabadságát hirdeti. A
gyűjteményből az emberek a
szerelmes novellákat kedvelik a
legjobban. A novellák leginkább
emberek és rókák, démonok
szerelmét szemléltetik,
kifejezve a fiúk és lányok
vágyát a szerelem útjában álló
feudális etikai, kötöttségek
felszámolására.
A Liaozhai című
novellagyűjteményben a rókahősök
mind szép, őszinte lányok
képében jelennek meg. A Xiaocui
című novella a legérdekesebb.
Wang Taichang kormánytisztviselő
fiáról, névszerint Yuan Fengről
szól, aki szellemi fogyatékos
volt. Miután felnőtt, egyik lány
sem akart férjhez menni hozzá.
Szülei nagyon aggódtak emiatt.
Egyszer egy idős asszony
látogatta meg a lányával,
Xiaocuival együtt. Az anya
felajánlotta Wang Taichangéknek:
szívesen feleségül adja leányát
Yuan Fenghez. Eztán az anya
valamilyen ürügyre hivatkozva
elhagyta Wang Taichangékat. Xiao
Cui rendkívül okos, ötletes lány
volt, de nem nézte le a szellemi
fogyatékos fiút és minden nap
játszott vele. A fiú szülei
rendkívül megszerették a
kislányt.
Egyszer egy másik kormányzati
tisztviselő, Wang Geijian
megrágalmazta Wang Taichangot.
Ennek hallatán a lány
varázserejét felhasználva
magasrangú mandarinná változott,
fényes kísérettel meglátogatta
Wang Taichangot, ezzel azt a
benyomást keltette, hogy Wang
Taichang a magasrangú hivatalnok
védelme alatt áll. Ez
visszarettentette a
rosszindulatú rágalmazót.
Egy nap a kislány együtt fürdött
a fiúval és szándékosan
vízbefojtotta a fiút. A szülők
kétségbe estek és rettentő
haragra gerjedtek. De a lány
azzal vigasztalta őket: egy
szellemi fogyatékos ember
számára jobb meghalni, mint
élni. Ettől a szülők még
dühösebbek lettek és el akarták
kergetni a lányt. Ám közben a
fiú feltámadt és normális,
szellemileg teljesen ép legény
lett belőle.
Két esztendő múlva Wang Taichang
egy igen értékes jádevázával
szerette volna megvásárolni egy
magas kormányzati tisztviselő
jóindulatát. Ám Xiaocui
véletlenül összetörte a vázát. A
szülők nagyon leszidták,
figyelmen kívül hagyva eddigi jó
cselekedeteit. A lány bánatában
öngyilkos lett: a kútba ugrott.
A regény cselekménye igen
bonyolult, de alkalmas arra,
hogy mély érzelmeket keltsen az
olvasókban. Az író művészi
eszközökkel abrázolta a tiszta,
őszinte, jószívű, ötletes,
rendkívül szeretetre méltó
lányt. Csak az elbeszélés végén
fedte fel: Xiao Cui eredetileg
egy kis róka volt, ember képében
azért segített Wang
Taichangéknak, mert az emberek
valaha védelmet nyújtottak
üldözött anyjának.
Egy másik novella, a Rókacsalád
lányának esküvője rendkívül
életszerűen ábrázolja a kínai
esküvő, a lakodalom hangulatát
és szokásait. Ez egyébként egy
fordított történet: itt az
emberek állítanak be véletlenül
a rókák közé, akik szívélyes,
meleg fogadtatásban részesítik
őket. Ez a novella annyira
bájos, hogy az olvasók minden
szerecsétlenségüket,
balszerencséjüket elfelejtik
olvasás közben.
A Csúnya róka című novella arról
szól, hogy egy csúnya róka
élelemmel, ruhával segít egy
szegény diáknak és még szállást
is szerez neki. A diák azonban –
miután mindene meglett –
felfogadott egy gonosz
varázslót, hogy az üldözze el a
csúnya rókát. A diák
hálátlansága haragra
gerjesztette a rókát, aki
mindent visszavett a fiútól, sőt
büntetésből még egy félelmetes
szörnyet is rászabadított. Az
író így akarta ábrázolni, hogy
az emberek tulajdonképpen nem
szeretik és elítélik a
hálátlanságot, gonoszságot.
A novellagyűjtemény alakjai
között kegyetlenek is
szerepelnek. A Festői szépségű
bőr című műben ábrázolt róka
szép ember képében jelenik meg,
de az emberek véréből él. Persze
végül az emberek megölték ezt az
emberi bőrben megjelenő rókát.
Pu Songling művében "rókák"
képében ábrázol számos női
alakat, akiket olyan kitűnő
tulajdonságokkal ruház fel,
amelyekkel az emberek nem
rendelkeznek.
A Liaozhai című
novellagyűjtemény a kínai
szépirodalom elévülhetetlen
alkotása. 200 esztendő alatt már
több mint 20 idegen nyelvre
fordították le. Igen olvasott
regény nemcsak Kínában, hanem
szerte a világon is. A
novellagyűjteményből sok részt
már átdolgoztak
tévéfilmsorozatra is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|