Pu Songling író és a Liaozhai című novellagyüjteménye

中国国际广播电台 A 18. század elején adták ki Kínában a Liaozhai című novellagyűjteményt, amely Kína egyik leghíresebb szépirodalmi műve. Az író a rókadémonokról szóló történetekkel ábrázolta kora embereit. Pu Songling író 1640 és 1715 között a Qing-dinasztia idején élt. Kereskedő családból származott. Egész életében tanított. Számos irodalmi művet alkotott. Közülük a Liaozhai című novellagyűjtemény a legjelentősebb. Ebben a gyűjteményben 431 novella van. A rövidebbek 2-3 száz, a hosszabbak pedig több ezer kínai szót tartalmaznak. A mű rókák és ördögök ábrázolásának segítségével támadja a feudalizmus kötöttségeit és etikai előírásainak merevségét, az állami vizsgarendszert, tehát a kormányzati tisztviselők kiválasztásának rendszerét és bemutatja ennek a dekadens rendszernek a rothadását, hanyatlását. Az író nem utolsósorban az egyén szabadságát hirdeti. A gyűjteményből az emberek a szerelmes novellákat kedvelik a legjobban. A novellák leginkább emberek és rókák, démonok szerelmét szemléltetik, kifejezve a fiúk és lányok vágyát a szerelem útjában álló feudális etikai, kötöttségek felszámolására. A Liaozhai című novellagyűjteményben a rókahősök mind szép, őszinte lányok képében jelennek meg. A Xiaocui című novella a legérdekesebb. Wang Taichang kormánytisztviselő fiáról, névszerint Yuan Fengről szól, aki szellemi fogyatékos volt. Miután felnőtt, egyik lány sem akart férjhez menni hozzá. Szülei nagyon aggódtak emiatt. Egyszer egy idős asszony látogatta meg a lányával, Xiaocuival együtt. Az anya felajánlotta Wang Taichangéknek: szívesen feleségül adja leányát Yuan Fenghez. Eztán az anya valamilyen ürügyre hivatkozva elhagyta Wang Taichangékat. Xiao Cui rendkívül okos, ötletes lány volt, de nem nézte le a szellemi fogyatékos fiút és minden nap játszott vele. A fiú szülei rendkívül megszerették a kislányt. Egyszer egy másik kormányzati tisztviselő, Wang Geijian megrágalmazta Wang Taichangot. Ennek hallatán a lány varázserejét felhasználva magasrangú mandarinná változott, fényes kísérettel meglátogatta Wang Taichangot, ezzel azt a benyomást keltette, hogy Wang Taichang a magasrangú hivatalnok védelme alatt áll. Ez visszarettentette a rosszindulatú rágalmazót. Egy nap a kislány együtt fürdött a fiúval és szándékosan vízbefojtotta a fiút. A szülők kétségbe estek és rettentő haragra gerjedtek. De a lány azzal vigasztalta őket: egy szellemi fogyatékos ember számára jobb meghalni, mint élni. Ettől a szülők még dühösebbek lettek és el akarták kergetni a lányt. Ám közben a fiú feltámadt és normális, szellemileg teljesen ép legény lett belőle. Két esztendő múlva Wang Taichang egy igen értékes jádevázával szerette volna megvásárolni egy magas kormányzati tisztviselő jóindulatát. Ám Xiaocui véletlenül összetörte a vázát. A szülők nagyon leszidták, figyelmen kívül hagyva eddigi jó cselekedeteit. A lány bánatában öngyilkos lett: a kútba ugrott. A regény cselekménye igen bonyolult, de alkalmas arra, hogy mély érzelmeket keltsen az olvasókban. Az író művészi eszközökkel abrázolta a tiszta, őszinte, jószívű, ötletes, rendkívül szeretetre méltó lányt. Csak az elbeszélés végén fedte fel: Xiao Cui eredetileg egy kis róka volt, ember képében azért segített Wang Taichangéknak, mert az emberek valaha védelmet nyújtottak üldözött anyjának. Egy másik novella, a Rókacsalád lányának esküvője rendkívül életszerűen ábrázolja a kínai esküvő, a lakodalom hangulatát és szokásait. Ez egyébként egy fordított történet: itt az emberek állítanak be véletlenül a rókák közé, akik szívélyes, meleg fogadtatásban részesítik őket. Ez a novella annyira bájos, hogy az olvasók minden szerecsétlenségüket, balszerencséjüket elfelejtik olvasás közben. A Csúnya róka című novella arról szól, hogy egy csúnya róka élelemmel, ruhával segít egy szegény diáknak és még szállást is szerez neki. A diák azonban – miután mindene meglett – felfogadott egy gonosz varázslót, hogy az üldözze el a csúnya rókát. A diák hálátlansága haragra gerjesztette a rókát, aki mindent visszavett a fiútól, sőt büntetésből még egy félelmetes szörnyet is rászabadított. Az író így akarta ábrázolni, hogy az emberek tulajdonképpen nem szeretik és elítélik a hálátlanságot, gonoszságot. A novellagyűjtemény alakjai között kegyetlenek is szerepelnek. A Festői szépségű bőr című műben ábrázolt róka szép ember képében jelenik meg, de az emberek véréből él. Persze végül az emberek megölték ezt az emberi bőrben megjelenő rókát. Pu Songling művében "rókák" képében ábrázol számos női alakat, akiket olyan kitűnő tulajdonságokkal ruház fel, amelyekkel az emberek nem rendelkeznek. A Liaozhai című novellagyűjtemény a kínai szépirodalom elévülhetetlen alkotása. 200 esztendő alatt már több mint 20 idegen nyelvre fordították le. Igen olvasott regény nemcsak Kínában, hanem szerte a világon is. A novellagyűjteményből sok részt már átdolgoztak tévéfilmsorozatra is.