|
|
|
|
|
A Dzsangár eposz |
|
中国国际广播电台
Dzsangár két éves korában árva
lett, három éves korában kezdte
katonai pályafutását, hét éves
korában pedig közismert hős lett.
Erről szól a Dzsangár eposz.
A Dzsangár eposz a XV. század és
a XVII. század első fele között
született a mongol nemzetiség
Weilat körzetében. A Weilat egy
mongol törzs neve. A Weilat
törzs jobbára a kínai
Xingjiangban az Altaj hegységben
telepedett le.
Az eposz főhőse Dzsangár,
kétéves korában a kegyetlen,
garázdálkodó Lugusz megszállta
hazáját és megölte szüleit.
Árván maradt. Hároméves korától
a harctéren csodás paripájával
hősies harcot vívott az
ellenséggel, hogy megbosszulja
szülei halálát. Hétéves koráig
nagy érdemeket szerzett, ezért a
Baomuba körzet kánja lett.
Lugusz ellenség nem törődött
bele vereségébe és gyakran
behatolt Baomubába, ahol
Dzsangár élt. Dzsangár 35
tábornokával és 800 vitézével
együtt leverte az ellenséget, s
így közismertté vált 44 törzs
körében. Kemény, hősies
küzdelmeinek és nagy
tehetségének köszönhetően végül
megalakította eszményállamát.
Ebben az országban az emberek
mindig halhatatlanok maradnak és
mindig 25 éves fiatalok voltak.
Országa az év minden évszakában
zöldellt, mindig vidám,
örömteljes hangulat uralkodott
itt. Nem volt tél, csak tavasz.
Az eposzban az áll, hogy
Baomubán „nincs se tél, se
hideg, az év négy szakában
mindig tavasz volt gyönyörű
napos idővel”. Az eszmény
országban se fájdalom, se halál
nem volt, mindenki megőrizte
fiatalságát. Itt ismeretlen volt
az éhínség és a szegénység, csak
a gazdagság és a virágzás volt
erre a területre a jellemző. Az
ország fejlődött, fellendült
árvák és özvegyek nélkül. A
boldogság és a nyugalom dominált
megrázkódtatások és pánik
nélkül. Az értékes vadállatok
szabadon éltek, a nyáj, a méhes,
a gulyás nyugodtan legelt a
legelőn. Kellemes szél és eső
volt, amely a szántóföldeket
táplálta.
A Dzsangár eposz kiemelkedően
jeleníti meg főhősét. Ábrázolták
Dzsangár gyermekkori fájdalmait
és keserűségét, valamint
nehézségeit, továbbá kemény
küzdelmeit. Az emberek szemében
Dzsangár egy bátor, gyors
gondolkodású, okos, tehetséges,
rendkívül tekintélyes és
tiszteletre méltó ember volt,
ezért elnyerte az emberek
szeretetét és tiszteletét. Az
eposz szerint a mongol nép 99
erénye benne egy személyben
megtalálható volt. Mérhetetlenül
hűséges volt népéhez, de
határtalanul gyűlölte az
ellenséget. Benne élt a mongol
nemzetiség szorgalma,
sziklaszilárdsága, keménysége,
bátorsága és más neves
jellemzői.
Az eposz mély érzelmekkel
ábrázolja Altaj hegység
csodálatos látnivalóit és
sajátságos mongol nemzetiségi
művészi eszközökkel szemléltette
a Daiweilat törzs
életkörülményeit, a mongol nép
saját jellegzetes tulajdonságát
és esztétikai felfogását. Olyan
nyelvi eszközöket használtak,
mellyel a törzs szép beszélő
nyelvét ötvözték az ókori mongol
népdalokkal, szólásokkal és
közmondásokkal az üdvözlési,
dicsérési, magasztalási
jelentésű szavakkal és
kifejezésekkel. Az írói eszközök
között a részletes elbeszélés, a
túlzás és a hasonlat szerepel.
A Dzsangár eposz az ókori mongol
irodalom csúcsa, amely nagy
hatással volt a későbbi irodalmi
alkotásokra. Ezt a mongol eposzt
a kínai kormány a kiemelten
jelentős irodalmi művek
listájára vette fel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|