A valószínűleg a Han-dinasztia elején, az időszámítás kezdete előtt III. században íródott "Shanhai Jing", azaz "Könyv a hegyekről és tengerekről" című könyv megjegyezi: Volt réges régen egy Kua Fu nevű férfi, aki meg akarta előzni a napot, vagyis a nap lenyugvása előtt akarta elérni a tengerpartot. Így minden nap versenyzett a Nappal, és végül meghalt a kimerültségtől. Kínában a "Kua Fu versenyez a Nappal" kifejezéssel szokták minősíteni a megvalósíthatatlan vállalkozást.
Egy másik mítosz szerint volt valamikor egy királylány, aki egy óvatlan pillanatban beleesett a tengerbe és megfulladt. Bánatában lelke egy Jingwei nevű madárrá vált, amely reggeltől estig kavicsot hordott a csőrében a tengerbe, hogy betömje a tengert.
A két kínai mítoszhoz hasonlót találunk a görög mitológiában is, hiszen ott van Sziszüphosz, aki bűnt követett el az istenekkel szemben, ezért halála után lelkének büntetése az alvilágban az lett, hogy egy súlyos sziklát kellett egy meredek hegyre felhengerítenie, de az a csúcsról mindig visszagurult. A magyar nyelvben is megvan a „sziszifuszi munka” kifejezés, ami az emberi teljesítőképességet meghaladó, és hiábavaló munkát jelenti. Kua Fu is körülbelül ilyen hős, hiszen elérhetetlen célt tűzött ki maga elé, és végül belehalt a megvalósíthatatlan vállalkozásába.
Viszont van egy sikeres eset a kínai mitológiában, amelyet Lie Yukou történelmi tanulmányában találhatunk. Lie a Tavasz és Ősz korszakában élt. Az eset az ő könyve szerint a következőképpen történt:
Élt valamikor egy Ostoba Apónak nevezett öregember, aki a hatalmas Tai Hang és Wang Wu hegyek lábánál lakott. Az öregnek nem tetszett, hogy a két nagy hegy elállja az útját, elhatározta, hogy elhordja őket. Szomszédja, az Okos Aggastyán eljött hozzá, le akarta beszélni a dologról, mondván: "Ez nem reális feladat, hiszen az ember viszonylag rövid ideig él, ez kevés idő a két hegy elhordásához.” Ostoba Apó erre így válaszolt: "Már nincs sok hátra az életemből - ez tény. Azonban ha mindennap elhordok egy keveset, mégis csak alacsonyabbak lesznek a hegyek. Egyébként pedig vannak gyermekeim, és lesznek unokáim, akik tovább folytatják ezt a munkát. És egyszer majd eljön a nap, amikor a földdel lesz egyenlő a két hegy." Ez az elszántság meghatotta a Mennyei Császárt, aki két óriással elhordatta onnan a két hegyet a mostani helyére. A két hegy azóta Shandong és Shanxi tartomány határán áll. A történelem során ezzel az allegóriával szokták ösztönözni az embereket nehéz feladatok megoldására. Mao Cetungnak is volt egy "Ostoba Apó elhordta a hegyeket" című írása.