Réges-régen Kína földjén árvíz pusztított. 22 éven át az emberek tehetetlenül nézték dühöngését. Nem találtak megfelelő lakhelyet és nem tudtak földet művelni. Gyorsan fogyott a népesség, vadállatok dúltak mindenütt. Yao, az uralkodó összehívta az ország bölcseit és a törzsek vezéreit, hogy tanácskozzanak, mit tegyenek az árvíz ellen. A résztvevők Gunt ajánlották.
Gun gátemeléssel szállt szembe az árvízzel. Ahol árvíz volt, ott magas gátat emeltetett. Csakhogy az árvíz a gát ellenállásától irányt változott, még nagyobb erővel indult egy másik irányba. Így Gun bár 9 évet fáradozott, semmi sikert nem ért el. Gunnak nemcsak hogy nem sikerült megrendszabályoznia az árvizet, és megállítania az árvíz pusztítását, hanem a hatalmas gátak megrongálták a meglevő szántóföldet is. Erre megharagudott Yao, az uralkodó, 3 évre bezáratta Gunt és végül lefejeztette.
Újabb 20 év telt el, az árvíz tovább pusztított. Közben felnőtt Gun fia, Yu és Yao, az uralkodó nem sokára átadta az országlást Shunnak.
Shun, az új uralkodó magához hívatta Yut, és rábízta az árvíz elleni küzdelem folytatását, mert a nép még nagyobb nyomorúságban sínylődött. Yu vállalta a megbízatást. Arra gondolt, hogy édesapja gátemeléssel próbálkozott, de az nem hozott eredményt, neki tehát más megoldást kell találnia. Sok sikertelen próbálkozás után Yu rájött arra: az árvíz megrendszabályozásához nemcsak gátemelés szükséges, hanem sokkal fontosabb a vízlevezetés. Tehát megkérte a Mennyország császárát: adja kölcsön Xi Rangot a gátépítő csodateknőst, és a csatornafúró Szent Sárkányt. Most Yu a teknős Xi Rangon lovagolva járta az országot, ahol útját kellett a víznek állni, ott Xi Ranggal emeltetett gátat, ahol csatornával kellett a vizet levezetni, ott a Szent Sárkánnyal fúratott csatornát. A csatornák és folyók a Sárga-folyóba és a Jangcébe folytak, a két nagy folyam pedig a tengerbe vezette a hatalmas mennyiségű vizet. Így az egész országban folyóhálózat épült. Voltak helyek, ahol a nagy hegyek állták az utat, Yu megkérte a Mennyei birodalom császárát, hogy küldje le a nagy erejű szenteket, akik csodafejszével kettévágták a hegyet, és utat engedtek a víznek. Most a Sárga-folyó és a Jangce mentén sok helyen majdnem függőleges hegy mered az égnek. Az emberek szerint ezek a mennyei óriások művei.
Eltelt 13 év, végül Yunek sikerült megrendszabályoznia az árvizet, a víz az emberiség használatára állt át. Földet öntöztek vele, tiszta, iható lett, az emberek mindennapi munkáikat, szükségleteiket végezték vele. Yu annyira önfeledten dolgozott, hogy az árvíz elleni küzdelem során háromszor elment a háza előtt, ahol a felesége is volt, de nem tért be, annak ellenére, hogy a házassága utáni negyedik napon váltak el az árvíz elleni munka miatt.
Yu ezzel nagy szolgálatot tett a népnek. Miután Yu visszajött az árvíz elleni munkálatból Shun, az uralkodó elérkezettnek látta az időt, hogy átadja az uralkodói széket Yunak.
Yu lett az ország uralkodója. Halála után fia, Qi örökölte a trónt. A történetírások szerint az időszámításunk kezdete előtti III. évezredben ezzel megkezdődött Kínában az első dinasztia, a Xia.