Zuo Ji, Qi királyság kancellárja szépszál férfi volt. Egy reggel felöltözött, készült a királyi udvarba. Alaposan megvizsgálta magát a tükörben, és megkérdezte a feleségétől: "Melyikünk a megnyerőbb férfi, Xu úr, vagy én?"
"Természetesen te" – így a felesége.
A főváros északi negyedében lakó Xu urat a királyságban rendkívül jóképű férfinek tartották. Zou Ji ezért nem hitt teljesen felesége válaszának. A kapunál a szolgálólánytól is ugyanezt kérdezte hát. A szolgálólány azt mondta: "Xu úr sokkal kevésbé megnyerő, mint Ön."
A következő napon vendég jött Zou Jihoz, akinek szintén feltette a kérdést, amire a vendég határozottan azt állította, hogy Zou Ji megnyerőbb és jóképűbb férfi, mint Xu úr.
Néhány nap múlva Xu úr személyesen felkereste Zou Jit. Zou Ji alaposan szemügyre vette Xu urat, és megállapította magában, hogy Xu úrnak nemcsak vonzóbb arca van, de testtartása is elegánsabb, mint az övé. Miután Xu úr elment, Zou Ji újból megvizsgálta magát a tükörben, és határozottan megállapította, nem fér kétség hozzá, hogy Xu úr megnyerőbb férfi nála.
Éjjel alvás előtt Zou Ji sokat gondolkozott, vajon miért mégis őt találták szebb férfinak.
Végül Zou Ji rájött az okokra: "Feleségem azért tartott jóképű férfinak, mert szeret. A szolgálólány azért, mert fél tőlem. A vendég viszont azért, mert valamit akart kérni tőlem. Tehát mindegyiküknek volt valami oka, amiért nem mondott igazat.
Az esettel azt akarja mondani a szerző, hogy mindenkinek objektíven kell megismernie saját magát, senki ne hagyja, hogy hízelgéssel félrevezessék a hozzá közel álló emberek, vagy azok, aki valamit kérni akarnak.