Kínában négy ismert buddhista kegyhegy van, ezek a Wutai, az Emei, a Putuo és a Jiuhua hegységek. A szájhagyomány szerint a négy szenthegyen külön-külön a négy bódhiszattva, vagyis Manjusri, Samantabhadra, Avalokitesvara és Ksitigarbha meditált. Ennek következtében a négy ismert buddhista kegyhegy hosszú vallási kulturális háttérrel rendelkezik, ugyancsak Kína nevezetes turisztikai körzeteihez tartoznak.
A Wutai hegység közép-kínai Shanxi tartományban terül el, a hegységet öt hegycsúcs zárja körül. Az öt csúcs teteje lapos és tágas, olyan mint valami földből rakott oltár, ezért Öt Oltárnak hívják az öt csúcs egészét. Az öt csúcs a Keleti, a Nyugati, a Déli, az Északi és a Középső Oltárból áll. A Wutai hegység Észak-Kína legmagasabb pontja.
A szájhagyomány szerint réges-régen a Wutait egyébként ”Öt csúcs hegyé”-nek hívták, ahol rendkívül zord éghajlat uralkodott, télen nagyon hideg volt, tavasszal nagy szél fújt, nyáron a kánikula gyilkolta az embereket, a parasztok egyáltalán nem művelhették a földet. Manjusri bódhiszattva épp ekkor itt prédikált, az emberek fájdalmának láttán úgy döntött, hogy megváltoztatja az itteni éghajlatot.
Manjusri bódhiszattva megtudta, hogy a Keleti-tengernél áll egy varázserejű kő, amelyet ”Pihenő Sárkány kővé”-nek hívnak, amely a száraz éghajlatot nedvessé változtathatja. A bódhiszattva egy kis szerzetessé vált, s a Sárkánykirályhoz fordult a kő kölcsönkéréséhez.
Manjusri bódhiszattva eljött a Keleti-ttengerhez, s azt látta, hogy a Sárkánykirály pavilonja előtt tényleg van egy óriási kő. Mielőtt a király elé járult, érezte, hogy hűs levegő simogatja az arcát. Találkozott végül a Sárkánykirállyal, akinek elmondta a szándékát. A Sárkánykirály bocsánatot kért a bódhiszattvától, és azt mondta: ”Mesterem, akármit kérhetsz, csak ezt a követ nem. Hiszen több száz éven át emelték a tengerfenéktől, rendkívül hűvös, a gyerekeim minden nap munka után a kövön pihennek. Ha Ön kölcsönveszi, akkor nekik nem lesz pihenőhelyük.” Manjusri többször is elárulta, hogy mint egy Öt csúcs hegyén meditáló szerzetes, csak az emberi boldogságért kéri a segítséget.
A Sárkánykirály szívében-lelkében kevésbé volt kész kölcsönbe adni a követ, de nem akarta közvetlenül visszautasítani a bódhiszattva kérelmét. Úgy gondolkodott, hogy az idős szerzetes nem képes ilyen nehéz követ felemelni, ezért így válaszolt: ”Nagyon nehéz a varázskő, s nincsen senki, aki segíthetne a kő szállításában. Ha el tudod mozdítani a követ, vidd el!”
A bódhiszattva köszönetet mondott a királynak, s a varázskő előtt valamit mormolva imádkozott, mire az óriási szikla azonnal egy kis golyócskává vált. A Sárkánykirályt ámulatba ejtette, hogy a bódhiszattva könnyen a zsebébe tette a sziklát és elment.
Amikor Manjusri visszatért az Öt Csúcs hegyéhez, rendkívül nagy kánikula volt, sütött nagyon a nap, a huzamos szárazság következtében megrepedt a föld, a helyi emberek páratlan fájdalomtól szenvedtek. A bódhiszattva a varázskövet egy hegyi völgybe dobta, és ekkor csodálatos dolog történt: az öt csúcs egy frissítő, lehűtő legelővé vált nyomban. Azóta az emberek a völgyet ”Lehűtő Völgy”-nek hívják. A helyiek itt egy templomot is emeltek Lehűtő néven, az Öt Csúcs hegyének nevét a Lehűtővé változtatták meg, s ez a név máig használatos.
A Wutai hegység az állami szintű látványosság. Ötvöződik itt a számtalan buddhista hátterű nevezetesség és a csodálatosan szép természeti látványosság. A körzetben összesen 42 ősi kolostor van, közülük a Nanchan és a Foguang templomot a Tang-dinasztiában emelték, amelyek mára már több mint 1200 éves történelemmel rendelkeznek, ugyancsak Kínában a jól megőrzöttek közül a legkorábbi építmények. A kolostorok nemcsak bemutatják Kína vallási művészetének fejlődését, hanem megtestesítik az ország ősi építőművészetének eredményeit is.
Az állami szintű természetvédelmi körzetként a Wutainál mindenütt csodálatos sziklák, csobogó patakok találhatók, a növénytakaró szintén nagy kiterjedésű. Mivel az öt lapos tetejű csúcsot az egész évben hó takarja, a nyáron sincs meleg. A Wutai optimális nyaraló hely.