Dél-Kínában, Jiangxi tartományban található a mesés szépségű Lushan hegy, amelyről már az ókorban is ódákat zengetek.
A Lushan hegy Jiangxi tartomány északi részén magasodik, és arról híres, hogy lélegzetelállítóan vadregényes meredélyek találhatók itt. A hegy szépsége számos költőt és festőt vonzott erre a vidékre. Így a hegyről rengeteg költemény, és legendás festmény született. A Lushan környékét méltán tartják a költészet és a festészet szülőhazájának. A VIII. században a világhírű Tang dinasztiabeli költő Li Bai is vándorlásai során megfordult a környéken, és egyik versében emléket állít egy a hegyen csörgedező csodálatos szépségű pataknak, amelyben százan és százan gyönyörködtek az évszázadok során. A vers így szól: „Napfény ragyogja be a lilán illatozó füstölőszelencét, mögüle vízfüggönyként borul fölénk a csillámló víztükör, mintha az Égi Folyó csillagjai kertünkbe hullottak volna.”
Hu Shi, a Song-dinasztiai (960-1127) neves író többször is ellátogatott a Lushanhoz, és itt egy szép filozofikus verset alkotott, amely így szól: ” Aki messziről nézi, hegynek látja, aki oldalról nézi az, csúcsnak. Az egyik lentről nézi, a másik oldalról. Az egyik közelről, a másik távolról. Így egyik sem ismeri a Lushan igazi arcát, mert a közelében élnek.” A költő filozófus az emberi megismerést a hegy metaforájaként mutatta be.
A Lushant Kuan Lunak vagy Kuanshannak is nevezték. Az i.e IV. században, a Zhou dinasztia idejében egy Kuanshu nevű remete ezen a hegyen gyakorolta a varázslómesterséget. Amikor erről a Zhou király tudomást szerzett, elküldte hozzá alattvalóit, hogy jöjjön el az udvarába és mutassa meg, hogy mit tud. Kuanshu, a varázsló elbujdosott a hegységben a király megbízottjainak érkezésének a hírére. Az emberek mikor meghallották, hogy Kuanshu elbujdosott, úgy vélték, hogy Kuanshu bizonyára elérte a nagyvarázslók mágikus tudását, ezért a helyet elnevezték Kuanshunak, azaz a Varázsló Lakhelyének. A másik elnevezés is innen ered a Kuanshan, azaz Kuan hegye.
Az i.sz. 381ben, a Keleti-Jin dinasztia idején, Huiyuan filozófus és tanítványai is a Lushan hegyre jöttek meditálni. A jiangzhoui helyi hivatal tisztségviselője segítségével alapította meg a keleti Shaolin kolostort, ami a Tiszta Föld (Jingtu) buddhista filozófiai iskolának a szellemi bölcsője lett. Ez a hely lett a déli buddhista filozófiai iskolák központja. Huiyuan 36 évet töltött a Lushanon, és ez alatt az idő alatt dolgozta ki a déli buddhista filozófiai iskola szigorú fegyelmi előírásait, és sajátította el a szemlélődés helyes technikáit. Huiyuannek napjainkban is sok csodálója van.
A keleti Shaolin kolostorban élőkről, és Huiyuanről is számos legenda kering a buddhisták körében. A keleti Shaolin kolostor építésekor Huiyuan nap, mint nap rengeteget aggódott a megfelelő építőanyagok beszerzése miatt. Mígnem egy éjszaka olyan hatalmas eső kerekedett, hogy másnapra a vízmosásban rengeteg faanyagot találtak a szerzetesek. Huiyuan szerint ez csakis égi beavatkozás lehetett. A faanyagokból hatalmas kolostort építettek, amit Buddha adományának neveztek el. A víztározót pedig, ahol a faanyagokat találták a szerzetesek Chumuchinek, vagyis Fákat adományozó víztározónak nevezték el.
A keleti Shaolin kolostor nagy kapuja előtt van a Fehér Lótusz Víztározó. Ennek a vize gyönyörű kristálytiszta, a felszínén csodálatosan szép zöld lótuszlevelek és lótuszvirágok úsznak. A monda szerint, a Fehér Lótusz Víztározót Xie Lingyun egy neves Keleti-Jin dinasztiabeli államférfi ásatta ki. Xie Lingyun a Keleti-Jin dinasztiabeli Xie Xuan unokája volt, és egyben Yizhi unokatestvére is. Xie Lingyun nagyon tehetséges államférfi volt.
Amikor Xie Lingyun a Lushan hegyhez látogatott Huiyuan vezette Fehér Lótusz szekta követőjévé kart válni, de a mester megtagadta a kérését. Huiyuan azt tanácsolta neki, hogy míg gondolataidat nem csillapítottad le, addig nem tudlak felvenni a tanítványaim közé. Először is, csináltas három víztározót a szerzetesek számára, aztán pedig tisztítsd meg szívedet, míg olyan tiszta nem lesz, mint a fehér lótusz szirmai.
Xie Lingyun megcsináltatta a három víztározót a szerzetesek számára, és a mester felvette őt a Fehér Lótusz szektába a tanítványai közé. Huiyuan és Xie Lingyun kölcsönösen tisztelték egymást, és a kölcsönös tiszteletből, mély barátság kerekedett. Huiyuan halála után Xie Lingyun tisztelete jeléül Jiankangból (a mai Nanjing) ellátogatott a Lushan hegységhez, hogy ott a Huiyuan mester sírkövére sírverset vésessen.
A Lushan hegy a kulturális nevezetességeken kívül, rendkívüli szépséggel megáldott természeti környezettel rendelkezik.
A Lushan hegy és környéke Kína egyik leggyakrabban látogatott turistanevezetessége.