A délközép-kínai Anhui tartományban fekvő Huangshan (Sárga Hegység) turisztikai körzet világhírű üdülő hely a turisták számára, ugyancsak a világörökség része. A Huangshan hegységet régen Yishanként emlegették, értelme az, hogy fekete, hiszen a hegyet takaró sziklák fénye fekete. Vajon miért Sárga Hegységnek kezdték hívni a hegységet?
Huangdi (sárga császár) törzsfő a szájhagyomány szerint a kínai nemzet atyja. Több mint száz éven át uralkodott, s az egyszerű emberek nagyon szerették. Uralkodása végén magas kora miatt az uralkodó jogart a fiatalabb Shaohaonak adta át. Huangdi életerős, lelkes ember volt, nem akart meghalni, hosszú életre vágyott. A taoista szenteket, Rongchengzit és Fuqiugongot tekintette tanárának, akiktől az életelixír előállítását próbálta eltanulni.
A taoizmus Kína helyi vallása. Korábban nagy hagyomány volt kutatni a hosszú életet adó elixír után. A taoizmus tanítása és a csodaszer előállítása mindenképpen az ”ihletet adó” helységnél valósulhatott meg, s csak ilyen körülmények között képződhetett a csodaszer. Ezért Huangdi két tanárával együtt indult a csodaszer előállításának színhelyéhez.
Hegyeken és vizeken átjutva bejárták a különböző kínai helyeket, s végső soron a dél-közép Yishan hegységre bukkantak. Itt a hegycsúcsok száma sok—méghozzá olyan magasak, mint a felhőkarcolók. A felhők olyanok, mint a selyem, mindig mozognak a hegycsúcsok körül. A völgy mély és meredek, úgy fekszik, mintha lemerült volna a tengerfenékre, a völgyet felhő és köd fedi be. Huangdi és két tanára úgy vélekedett, hogy itt van a legoptimálisabb hely a csodaszer előállításához.
Mindennap fadarabokat vágtak szenek kiégetésére, növényi gyógyszereket szedtek, akár fújt a szél, akár esett az eső, soha sem szakították meg munkájuk. A szájhagyomány szerint a hosszú élet elixírének megszerzéséhez kilencszer kell párolni, égetni a kiválasztott darabokat, így a csodaszert a ”kilencszeri életet visszafordító szer”-nek hívták. Még egyszer ismételten csinálták a munkát, s egyre nagyobb volt a nehézség, amivel párhuzamosan azonban Huangdi elszántsága is növekedett. 480 éves törekvésüknek köszönhetően végezetül megszületett a csodaszer egy-egy darabja, amely fényt bocsájtott ki. Huangdi próbaszerűen beszedett egyet, s azonnal úgy érezte magát, hogy könnyűvé vált a teste, mintha fecskéhez hasonlóan repülhetne. Huangdi ősz szakálla és haja megfeketedett, de még ráncos maradt az arca.
Épp ekkor a csúcsok közötti egy résen váratlanul kifakadt egy piros színű forrás, melyet pára takart, s illat uralt. Az egyik tanára Fu Qiugong elhívta Huangdit, hogy fürödjenek meg a piros forrásban. Huangdi a forrásban egymás után 7 napig maradt, s eltűnt minden ránca. Teljesen másik emberré vált, úgy nézett ki, hogy fenntartotta életerejét, újjáéledt a fiatalsága, és így lett varázsló, nem kellett neki aggódni az élet elveszítésében. Mivel a Sárga Császár itt vált varázslóvá, a Yishant ezóta Sárga hegységnek hívják.
A Huangshan hegység egyik leghíresebb látványa az úgynevezett ”csoda toll alatt virágzik”. A hegycsúcsok közötti mély völgyről magasodik egy eget érő oszlop, amelynek lába henger formájú és hosszú, hasonlít egy tollra, az oszlop teteje éles, hasonlít egy hagyományos kalligráfiai ecset tetejéhez. Pont egy ősrégi fenyőfa nő az oszlopon úgy, mintha egy friss virág fakadna a toll tetején, ezért az oszlopot ”csoda toll alatt virágzik”-ként emlegetik.
A szájhagyomány szerint réges-régen a nagy költő Li Bai egy napon éjjel álmában versét olvasva a széllel repült egy tengeri tündérhegyre. Ott a környéket felhő takarta, buja volt a növénytakaró. Li Bai mámorban úszott a festői szépség miatt. Éppen ekkor egy óriási nagy toll bukkant elő a felhőtengerből, s rendkívül magas volt, olyan, mint egy jáde pillér. Li Bai úgy gondolkodott, hogy ha megkaphatná ezt az óriási tollat, s a földet hasznosítaná tintadörzsölőként, a tengeri vizet pedig tintaként, a kék eget használná fel, mint papírt, lerajzolná az ember minden szépségét, akkor ez ideális lenne neki.
Éppen amikor ezt gondolta, váratlanul meghallott egy varázserejű zenedarabot, és színes fényt látott meg a tollhegynél, s utána a tollhegyen egy friss piros virág fakadt ki. A virágot kifakadtató toll lassan mozgott, közeledett hozzá. Li Bai kinyújtotta a kezét a tollért, de amikor épp megtapintotta, hirtelen felébredt.
Li Bai ébredése után többször visszagondolt az álomra, nem jött rá, hogy a toll hol fekszik. Úgy döntött, hogy felkeresi a nevezetes hegységeket, hogy megtalálja. Amikor a Huangshan hegységre érkezett, döbbenten nézett a tollra, és így kiáltott fel: ”Itt van az álmomban látott virágot kifakasztó toll.”
A szájhagyomány szerint miután meglátta a tollat, soha sem szűnt meg csodálatosan jó verseket alkotni.