Tao Yuanming neves irodalmár, költő volt. Neves volt nemcsak kiemelkedő irodalmi alkotásai miatt, hanem gerinces volta okán is, amit nemcsak korában, de még ma is tisztelnek.
Tao Yuanming az időszámításunk után 365-ben született. Az első tájköltő volt a kínai irodalomban. Amikor Tao Yuanming élt, folyamatosan változott a központi uralkodás, nem volt nyugodt élet az országban. 405. ősszén, hogy biztosítsa családja megélhetését, Peng Ze a járásban vállalta a helyi jegyzői tisztséget. Az év végén a megyei hatóság felügyelőt küldött hozzá munkájának ellenőrzésére. A felügyelő gőgős és udvariatlan volt. Ahogy megérkezett a járás határához, küldönccel hozta a jegyző tudomására: jöjjön el fogadtatására. Tao Yuanming sóhajtott egyet, felöltözött és menni készült. Akkor előlépett titkára azzal a figyelmeztetéssel: „Jegyző úr, tessék vigyázni, ez a felügyelő igen gőgős. Öltözködjön fényesebb ruhába, és legyen rendkívül udvarias, nem baj ha egy kicsit alázatos, különben rosszat fog mondani a jegyző úrról a megyei hatóságnál, és ebből kellemetlenség származik.„
A gerinces Tao Yuanming nem tűrte ezt. Nagyot sóhajtott: „Inkább éhen halok. Nem hajthatom meg a derekamat 5 dou rizsért egy ilyen silány alak előtt.„
Hozzáfűzzük: 5 dou 25 kilogrammnak felel meg.
Így tehát Tao Yuanming 80 napi járási jegyzőség után otthagyta állását és hazament, életében többé nem vállalt hivatali tisztséget.
Odahaza Tao Yuanming felásta a szűz földet, riszt vetett és kertészkedett, közben a táj szépségét megéneklő verseket írt. Verseiben szépen illusztrálta a köznép érzéseit, megéneklte a természetet, a virágokat, a kertet és a munkaérzéseket.
A parasztélet szép volt ugyan, de nehéz is. Kemény fizikai munka nélkül nem volt termés, elemi csapás esetén még nehezebb volt az élet. Fokozta a nehézségeket, hogy egy tűzvész elvitte összes vagyonát. 63 éves korában elhunyt a kínai irodalom legnagyobb tájköltője.
Tao Yuanming érdeme, hogy saját fizikai munkája alapján szerzett érzéseket vetett papírra. Szép költői művekkel gazdagította a kínai költészetet. Versei közvetlenek és érthetőek, a közemberek is megértik, és könnyen érzékelik.
Versein kívül számos prózai művet is alkotott az utókor számára. Az Őszibarack liget című elbeszélésében festői módon ábrázol egy utópisztikus társadalmat, ahol nincs háború, nincs adó, nincs kényszermunka, az emberek békében és nyugodt körülmények között élnek. Annyira nagy sikere volt ennek az elbeszélésének, hogy Kínában az „Őszibarack liget„ kifejezésen az utópiát értik.
A hivatali életből hiányzott egy hivatalnok, az irodalmi élet viszont egy lángésszel lett gazdagabb. Különösen az „öt dou rizsért nem hajtom meg derekamat„ a kínai értelmiségiek gerincességének és áldozatkészségének jelképe lett.