Az időszámítás kezdete előtti III. században, a Nyugati Han-dinasztia elején élt Dongfang Shuo. Nagy tudású, tanult ember volt, humoros természetével, gyors észjárásával sok nehéz problémát oldott meg.
Nagy tudása ellenére csak alacsony tisztséget töltött be a császári udvarban, ellenben a törpe udvari bohócok, akik mindig a császár mellett sürögtek-forogtak, megnyerték maguknak a császárt, és dús jutalmat kaptak tőle. Elégedetlensége miatt Dongfang Shuo azt a hírt terjesztette el, hogy a császár le fogja fejeztetni a törpe bohócokat, akik a hír hallatán ijedten kértek kegyelmet a császártól. A császár kérdésére a törpék elmesélték, mit hallottak Dongfang Shuotól. A császár dühösen követelt magyarázatot Dongfang Shuotól, aki elmondta:
"A törpék nem nőttek még egy méter magasra sem, havi jövedelmük egy zsák rizs és kétszáz tallér ezüst. Jómagam viszont majdnem két méter magas vagyok, és ugyanannyi fizetést kapok, mint a törpék. A törpék majdnem kipukkadnak a túltápláltságtól, én viszont majdnem éhen halok ettől a kevés rizstől. Ha Felséged igazságosnak találná érvelésemet, változtasson a fizetésünkön." A császár nagyot hahotázott, és felemelte Dongfang Shuo fizetését.
Íme egy másik eset:
Egy nyáron császári utasítás kíséretében a kancellária hivatalába küldtek egy nagy darab vadhúst. Az udvari rendelet szerint csak akkor nyúlhattak a tisztségviselők a császári adományhoz, miután már felolvasták a császári parancsot. Ám Dongfang Shuo nem várta meg a parancsfelolvasást, levágott egy darabot belőle. Elszörnyedt a többi tisztségviselő és feljelentette a császárnak Dongfang Shuot, akit a császár előtt vontak felelősségre. Dongfang Shuo a kérdésekre ezt válaszolta: "Felséged adományából részesülni tisztelet számunkra, igyekezetemmel Felséged iránti tiszteletemet fejeztem ki. Azért nem vártam meg a parancs kihirdetését, mert biztos voltam benne, hogy a részesedésről van benne szó. Ez okosságomra vall, ugyanakkor bátorságom is megnyilvánult vele. Ami pedig azt illeti, hogy egy kis darabot, nem pedig nagyot vágtam le a húsból, ezzel szerénységemet fejeztem ki. A levágott vadhúst szüleimnek ajánlottam, amivel a szülők iránti tiszteletemet fejeztem ki. Ennyi nemes cselekedetem után bízom benne, hogy Felséged nemcsak hogy nem büntet meg, hanem még meg is dicsér." A császár nevetett, és elengedte Dongfang Shuot.