中国国际广播电台
Fen Zhongyan híres személyiség
Kína történelmében. A Song-dinasztia
idején a X. században élt,
nagy politikus, hadvezér, és
kiemelkedő író volt.
Közismert mottója volt "A
kötelességtudó ember az
előtt aggódik, mielőtt a nép,
és akkor boldog, ha a nép
boldog."
Szegény család sarja volt,
hároméves korában
elveszítette édesapját.
Tizenévesen iskolában tanult,
napi étele csak rizskása
volt, de ezt is tervezetten
ette, úgy, hogy három részre
osztotta.
Megsajnálta egy barátja, és
pénzt adott Fan Zhongyannak
segítségül, aki azonban ezt
udvariasan, de határozottan
elutasította. Barátja a
következő napon kész ételt
hozott, ezt már nem tudta
Fen Zhongyan elhárítani,
hanem elfogadta. Néhány nap
múlva újra meglátogatta Fen
Zhongyant a barátja, akinek
nagy meglepetésére a
múltkori finom étel
érintetlen volt. A barát
ezen megsértődött, mondván
Fan túlságosan gőgös és
önérzetes, ezt a baráti
jóindulatot nem illett volna
elutasítani. Fan mosolyogva
elmagyarázta:
"Félreértesz, kedves barátom.
Nem a gőgösségből hagytam
ott a finom ételt, hanem nem
mertem hozzányúlni. Mert
hogyha megettem volna a
finom ételedet, nem tudnám
lenyelni a rizskását."
Egy napon célja iránt
érdeklődött egy művelt ember
Fantól. A fiatalember azt
mondta: "Vagy orvos leszek,
vagy pedig kancellár. Az
orvos az emberek egészségét
tartja rendben, a kancellár
pedig az országot tartja
rendben."
Fan Zhongyan végül kancellár
lett, ő volt egyik Kína
történetének egyik legjobb
vezető politikusa.
Kancellársága alatt fő
feladatának az oktatás
fejlesztését és a
bürokratikus
intézményrendszer
átalakítását tekintette.
Voltak is eredmények.
Pártfogása alatt fiatal
politikusok, írók, tanárok
és filozófusok gárdája nőtt
fel, akik kiemelkedő
szerepet játszottak
korukban, a Song-dinasztia
középső szakaszában, de
hatásuk érezhető volt később
is. Maga Fan Zhonyan mint
író és költő is szorgalmasan
dolgozott, sok kiváló
irodalmi alkotását most is
forgatják az emberek és
egyetemi tankönyvekbe is
felveszik.
Mielőtt kancellár lett, Fan
Zhongyan hadvezérként is
szolgálatot tett az ország
nyugati határán, ahol
évtizedeken át védte az
ország nyugalmát a nomád
nemzetek ellen. Vezetése
alatt a kopár, szegény
határvidéken szolgálatot
teljesítő katonák soha nem
szenvedtek semmiben hiányt.
|