A VIII. század idején a Sui dinasztiában Kínában alapjában véve megszilárdult a feudális állami gépezet egész rendszere. A magas hivatali pozíciókat többé nemcsak a magas rangú arisztokrata családokból származók tölthették be, hanem több helyről válogatták a jó képzettségű fiatalokat. Ennek a válogatási rendszernek volt egyik része az állami vizsgarendszer is, amelynek keretében a humán és hadászati tudományok terén kiemelkedőket válogattak ki kormányzati tisztségek viselésére. A Tang-korban tökéletesedett a rendszer, többlépcsős lett. Csak az jelentkezhetett a járási vizsgára, aki megfelelt a községi vizsgán, és így tovább az állami szintig. Aki sikerrel tette le a háromévenként tartott állami vizsgát, azt azonnal magas pozícióba, vagy helyi kormányzónak nevezték ki. Ez száz részvető közül rendszerint 10-20 személyt jelentett. Nagy volt tehát a bukási arány, de annál nagyobb volt a jutalom. Nem véletlen, hogy akadtak az állami vizsgán 50 éves vagy még ennél is idősebb jelentkezők.
A Tang-korban minden harmadik év januárjában tartották az állami vizsgát, februárban hirdették ki az eredményt. Aki sikeresen átesett a vizsgán, megkapta a Jinshi címet, és részt vehetett a Qu jiang császári kertben rendezett találkozón, amely a most is létező Nagy Vadlúd Pagoda mellett volt. A Jinshik tiszteletére rendezett császári fogadáson a mandarin tisztség várományosai jókedvükben szebbnél szebb verset írtak. A Tang-korban a verselés nagyon nagy divat volt. A találkozón két legfiatalabb Jinshit megbízták azzal, hogy szedjenek virágot minden résztvevőnek és fekete tussal írják fel a Jinshik névsorát a Nagy Vadlúd Pagoda falára. Majd később, ha valaki közülük miniszteri vagy tábornoki rangra emelkedett, annak nevét pirosra festették át.
A Tang-korban rendkívül nagy dicsőségnek tartották, ha valaki Jinshi lett, vagyis neve felkerült a Nagy Vadlúd Pagodára, hiszen ez ragyogó pályafutást, szép perspektívát és nagy jövedelmet jelentett. Valóban kerültek is ki neves politikusok és nagy hadvezérek azok közül, akik sikeres állami vizsgát tettek és a későbbiek során nagy érdemeket szereztek az országnak. Azonban az idő múlásával egyre formálisabbá vált ez a rendszer. A fiatal emberek csakis a klasszikus konfuciusi könyveket tanulmányozták, mert az állami vizsga tételeit kizárólag azokból választották ki. Akik sikeresek voltak a vizsgán, és állami tisztséget töltöttek be, gyakran idejét múlt felfogással dolgoztak és intézték az ország és lakosság ügyeit. Különösen a XVIII-XIX. században volt ez fájó, hiszen Kínában továbbra is a régi módon választották ki a tisztségviselőket, nem is csoda, hogy ez a mandarin-gárda semmit sem volt képes tenni az idegen agresszorok ellen. Tehát maga a tisztségviselő kiválasztási rendszer is hozzájárult Kína lemaradásához. Erről sok klasszikus és modern szakirodalom és irodalmi alkotás is szól.