中国国际广播电台
Az időszámítás előtti V.
században a Hadakodó
Fejedelemségek korában Zhao
királyságot a szomszédos Qin
sűrűn zaklatta. Zhao
királyságban akkor az
anyakirályné gyakorolta a
hatalmat, aki katonai
segítségért fordult a baráti
viszonyban álló Qi királyhoz.
Qi király meg is adta volna
a segítséget ha Zhao
anyakirályné túszként adta
volna kisebbik fiát, Chang
An Jun főherceget Qi
királyságba. Az egész Zhao
udvar kész lett volna ezt a
feltételt elfogadni, csak
maga az anyakirályné nem
volt hajlandó szeretett fiát
idegen királyságba küldeni.
A szüntelen és eredménytelen
udvari tanácskozások végén
az anyakirályné kijelentette:
"Erről többé nem beszélünk,
különben arcul köpöm, aki
még egyszer ezt megemlíti."
Egy nap a nyugdíjas
kancellár Chu Long
felkereste az anyakirálynét,
aki szentül hitte, hogy
újabb rábeszélő jelentkezik,
ezért mérgesen várta a
jövevényt. A királyné
meglepetésére Chu Long csak
azt mondta, hogy mivel régen
látta az anyakirálynét,
egészsége iránt jött
érdeklődni. Az öregasszony
panaszkodott, hogy az utóbbi
napokban keveset mozgott meg
rossz az étvágya.
Erre Chu Long elmondta: "Az
én étvágyam sem nagyon jó,
azért igyekszem minél többet
mozogni. Olyan mésfél
kilométer gyaloglás után
javul valahogy az étvágy.
Ezt javaslom Felségednek
is."
Az anyakirályné azt mondta:
"Ezt én nem bírom megtenni."
Enyhült az indulata, érezte,
hogy az öreg nem a fia túsz
ügyében jött.
Chu Long tovább folytatta:
"Van egy fiam, Shu Qi a neve.
A legkisebbik. Túlságosan el
van kényeztetve, szeretném,
hogy udvari őrnek venné fel
Felséged. Ez ügyben jöttem
az udvarhoz."
"Hány éves a fia?"
"15 éves. Nagyon fiatal.
Azért jöttem hivatalának
kezdete előtt, hogy még
mielőtt meghalok, rendbe
tegyem a jövőjét. Szeretném,
ha Felséged külön
bánásmódban részesítené."
"Ki hinné, hogy a férfiak is
ennyire szíven viselik
gyermekeik ügyét."
"De még mennyire.
Mondhatnám, jobban, mint az
asszonyok." Chu Long
észrevette, hogy enyhült az
anyakirályné indulata,
tovább folytatta:
"Természetes dolog, hogy a
szülők minden erejükkel jót
akarnak gyermekeiknek." Erre
bólintott az anyakirályné.
Chu Long folytatta
mondanivalóját: "Felséged
viszont nem a jövőre gondol,
amikor gyermekei érdekeit
fontolgatja."
Meglepődött az anyakirályné.
"Ezt nem értem."
"Az őskortól napjainkig a
trón nem mindig arra szállt,
akit az előző uralkodó
kiszemelt. Vajon miért
történt ez így?" - tette fel
a kérdést Chu Long, majd
maga adta meg a választ:
"Nem mintha hiányozna a trón
várományosából a képesség,
csak azért, mert magas
pózíciója ellenére nem
szerzett említésre méltó
érdemeket. Még akkor sem
tudná jó erősen kezében
tartani a királyság
vezetését, ha a trónra
került volna." Egy kicsit
várva figyelt az
anyakirályné reagálásra, aki
figyelmesen hallgatta. Chu
Long folytatta: "Chang An
Jun főherceget hiába jelöli
ki a trón várományosának,
hiába ad hatalmas anyagi
javakat neki, ha nem
szerzett érdemeket a
királyságnak, mi történik
vele, ha eltávolodik
Felséged? Ezért mondom, hogy
nem a távoli jövőre
gondolat, amikor az érdekeit
fontolgatja."
Rájött az anykirályné, hogy
Chu Long is a túsz ügyében
jött, de belátta, hogy igaza
van. Beadta a derekát és
nyomban kiadta az utasítást,
hogy menjen útra Chang An
Jun főherceg Qi királyságba
túsznak.
|