Az időszámítás előtti utolsó évszázadban a Három királyság korában az ország északi része Wei királysághoz tartozott, déli része pedig Wu királysághoz. Köztük a Jangce volt a határfolyó. Shu királyság pedig délnyugaton helyezkedett el.
Történt egyszer, hogy Wei nagy hadat küldött Wu ellen. Egészen a Jangce északi partjáig mentek, ahol aztán nagy tábort vertek, minden jel arra vallott, hogy nagy támadás készül a Wu királyság ellen.
Zhou Yu, Wu királyság katonai vezetője mély gondolatba merült. Úgy számított, 10 nap áll rendelkezésére, hogy megfelelően felkészüljön az összecsapásra. Egy ilyen csatához legalább százezer darab nyíl szükséges, de hamarjában honnan szerezze meg ezt a nagy mennyiségű nyilat?
Ekkor vendégségbe jött Zhou Yuhöz Zhuge Liang Shu királyság kancellárja. Zhou Yu megkérte Zhuge Liangot, hogy adjon tanácsot, hogyan lehet 10 nap alatt százezer nyilat előkészíteni? Erre Zhuge Liang elmondta: maximun három nap kell neki ennyi nyíl elészítéséhez. Tréfának vette Zhou Yu Zhuge Liang válaszát. Rosszkedvűen mondta neki, hogy ilyenkor nem illik tréfálni.
"Pedig komolyan mondom, hogy három nap elég lesz százezer darab nyíl készítéséhez" - így Zhuge Liang. Aláíratta Zhou Yu hát Zhuge Lianggal: amennyiben nem tartaná be ígéretét, fejvesztés lesz a következménye.
Alá is írta a megállapodást Zhuge Liang, de nem kért nyílkészítő mestereket, hanem 20 csónakot, minden csónakra 30 közkatonát kért Lu Sutól, a Wu kabinetfőnöktől. A csónakokat szalmaasztaggal rakatta tele, a szalmaasztagokat pedig fekete vászonnal takartatta le. Lu Su nem tudta mire vélni a dolgot, de Zhuge Liang kéréseit mindenben teljesítette.
Zhou Yu türelmetlenül várta, hogy munkához lásson Zhuge Liang azonban két napig csak pihent, eljött a harmadik nap és még mindig nem kezdett a nyílkészítéshez. Mire hajnalodik a negyedik nap, Zhuge Liang életét fogja veszíteni, gondolták.
A harmadik nap éjfélkor Zhuge Liang nagy csendben átjött Lu Suhoz: "Jöjjön velem!"
"De milyen ügyeben?"
"Majd meglátja, hogy rengeteg nyilat hozok." Végképpen nem értette Lu Su, hogy mi rejlik Zhuge Liang szavaiban, de azért vele ment.
Zhuge Liang parancsára sorban egymás után kígyó-formában összekötötték mind a 20 csónakot és titokban eleveztek Wei tábor közelébe. Aznap éjjel nagy köd volt a Jangce fölött. Gyorsan hajtatta a csónakokat Zhuge Liang. Mikor a Wei táborokhoz közeledtek, Zhuge Liang utasítást adott, hogy jó erősen verjék a dobot, és kiáltsák az "Előre" jelszót. Megrémült Lu Su, vajon mit akar ez az egyébként okos Zhuge Liang? 20 csónak néhányszáz közkatona hogy álljon szemben a Wei katonákkal? De Zhuge Liang így folytatta:
"Maradjunk nyugodtan, igyunk tovább!"
A Wu katonák kiáltására Cao Cao, Wei hadvezér összehívta a haditanácsot, amelyen döntés született, hogy ilyen nagy ködben nem szabad katonát küldeni Wu csapatok ellen. Lőjenek ki nyilakat, jó sokat, így állítsák meg a támadást. A Wei katonák úgy röpítették ki nyilaikat, hogy az az esőnél és a sáskajárásnál is sűrűbb. Egy idő múlva Zhuge Liang úgy érezte, hogy a flotta egyik oldala tele lett nyíllal, parancsot adott, hogy forduljon meg a csónakflotta. A Wu katonák továbbra is harsányan kiabáltak és verték a dobot, a Wei katonák folytatták a nyilazást. Bizonyos idő múlva Zhuge Liang utasítást adott, hogy menjenek haza.
Mire hazaérkeztek a parthoz. Zhou Yu Wu hadvezér 500 katonával várta Zhuge Liangékat a parton. Leszedték a szalmaasztagokról a nyílvesszőket. Számuk meghaladta a százezret. Zhou Yu kérdésére Zhuge Liang csak annyit mondott: "Semmi különös, csak egy kicsit értek a meteorológiához. Számítottam rá, hogy nagy köd lesz."
Cao Cao pedig nagyon bosszankodott, hogy Zhuge Liang csapdájába esett.