Az időszámítás szerinti 4. században felbomlott a központi hatalom, a Jangcétől délre a han nemzetiségű Jin-dinasztia Jiankang (a mai Nangking) fővárosával gyakorolta a vezetést, északon, a Sárga folyó mentén pedig a di nemzetiségű Qian-qin uralom Changan (a mai Xian) fővárosával.
A qian-qin császár, Fu Jian, nagyra törő uralkodó volt, aki helyzetének politikai megerősítése mellett nagy erővel fejlesztette a hadsereget, a mezőgazdaságot és a vízgazdálkodást, hogy a megfelelő időben majd egyesítse Kínát.
Fu Jian az i. sz. 383-ban 870 ezer katonával célbavette a Jin-uralom megdöntését. Fu Jian információja szerint a jinek mindössze százezer katonát képesek mozgosítani egy esetleges összecsapásban. Fu Jian gőgősen kijelentette: "Ha minden katonám az ostorát dobná a folyóba, a vízfolyás is leállna tőle."
A jin udvar értesülést szerzett Fu Jian támadásáról, és 80 ezer katonát vonultatott fel Xie Shi és Xie Xuan vezetésével. Közben a qian-qin előcsapat már megközelítette a jin fővárost, és elvágták az oda vezető utat is. A két Xie tábornok 5 ezer könnyűlovassal lesből megtámadta a qian-qin hadsereget, sikerrel.
A győzelem felbátorította a jin hadsereget, egészen a Feishui folyó partjáig, a mai Anhui tartomány középső részén elterülő Huai folyó mellékágáig törtek előre.
A vereség észre térítette Fu Jiant. Saját maga ment ki a csapatokhoz. Felment a Feishui folyó mellett fekvő hegyre a jin csapatokat megszemlélni. A helyzet láttán Fu Jian a kíséretében levő vezérekhez fordult: "Ki mondta, hogy gyenge csapattal fogunk találkozni? Ilyen erős, fegyelmezett, rendezett csapatot nem könnyű legyőzni. Ott még a fű és a fa is harcra kész katonának látszik."
A jin hadseregnél Xie Shi és Xie Xuan a következőként tanácskoztak:
"A qian-qin katonák számbeli főlényben vannak, de nem egyazon nemzetiségből származnak, nem erős közöttük az összetartás. Másrészt pedig messziről jöttek, a katonák is, a lovak is fáradtak, ki kell hát használni az alkalmat, hogy gyorsan lépjünk fel ellenük."
Xie Shi és Xie Xuan azt üzente Fu Jiannak, hogy adjon helyet a jin hadsereg számára, hogy át tudjanak kelni a Fei folyón, majd a kiürített téren vívják meg a döntő csatát.
Fu Jian elfogadta az ajánlatot, azzal a hátsó gondolattal, hogy miközben a jin csapat átkel a folyón, majd rátámad. Tehát Fu Jian kiadta a parancsot, hogy vonuljon hátra az utóhad. Az utóhadnál viszont nem értették, hogy miért ez a meghátrálás, és vereségnek fogták fel a dolgot, mindenki igyekezett minél hamarabb menekülni. Ez hatott a derékhadra is. Rettenetes zűrzavar keletkezett Fu Jian hadseregében. Közben a jin ügynökök azt kiáltozták, hogy "Vereség! Vereség!". A jin vezérek gyorsan átvezényelték a csapatot a folyó túlsó oldalára. Az ellenséges katonák láttán még jobban megzavarodtak a qian-qin katonák, egymást taposva igyekeztek menekülni. Fu Jiant is megsebesítette egy nyílvessző. Hatalmas pánik tört ki a qian-qin hadseregnél, mindenki az életéért futott. Megijedtek még a szél neszezését, a falevelek suhogását is jin katonáknak hitték. A vereségbe annyira belefáradt a qian-qin vezetés, hogy két évvel később meg is bukott.
A feishui csata híres hadászati tananyag Kína hadtörténetében: kis létszámú csapat győzött le számbeli főlényben levő nagy hadsereget.
Ugyanakkor több szólás is a csatával van kapcsolatban:
"A vízbe dobott ostorokkal leállítani a folyót" - a fölényeskedés szimbóluma.
"Fűben és fában ellenséget lát" - gyanút keltő jelek esetén használatos.
"A szélneszezést és levélsuhogást is ellenségnek hiszik" az alaptalan gyanakvás kifejezésére szolgál.