Az időszámítás kezdete előtt volt Kínában a Tavasz és Ősz korszaka. Sok háború volt ekkor a fejedelemségek és királyságok között. Az i. e. 587 és 514 közötti 7 évtized alatt a Wu és Chu királyság tíz alkalommal folytatott komoly háborút egymással. I. e. 515-ben a Wu király, He Li, kicsi királysága ellenére hegemóniára tört. Nagy erővel fejlesztette a mezőgazdaságot, és a nagy stratégát, Sun Wut nevezte ki hadvezérnek.
Chu nagy kiterjedésű királyság volt délen. Lakossága és gazdasági ereje többszörösen felülmúlta szomszédjaiét, ezért egymás után bekebelezte a Tang és a Cai fejedelemséget. Azonban miután Zhao Wan került a trónra, a Chu királyság legyengyült, és 512-ben He Li, miután meghódította Xu és Zhongwu fejedelemséget, elérkezettnek látta az időt, hogy hadat üzenjen a Chu királyságnak.
Sun Wu azt javasolta királyának: Chu mindig nagy királyság marad, nem könnyű rövid idő alatt leigázni, ugyanakkor a Wu királyság, mivel éveken át viselt háborút, bizonyos mértékben veszített erejéből, tehát nem célszerű frontálisan megtámadni Chut. A király elfogadta a tervet, hogy időnként kis csapattal zavarják Chu területeit. Chu nem látott át Sun Wu tervein, minden támadásra nagy hadsereggel reagált. Ez így tartott hat éven át, a Chu hadsereg kifáradt, a királyi kincstár kimerült.
Most már Sun Wu látta elérkezettnek az időt, hogy megtámadják Chu királyságot. Sun Wu tudta, hogy többszörös számbeli fölényben van a Chu hadsereg, tehát célszerű rövid idő alatt néhány rohammal befejezni a csatát. Kiválasztott néhány ezer képzett katonát, akiket rohamcsapatként küldött Chu királyság határvidékére.
A mit sem sejtő Chu királyt meglepte a hír, azonnal két hadvezért nevezett ki Nong Wa és Shen Yingshu személyében. A döntő ütközet Baijuban (a mai Hubei tartománybeli Anlu környékén) került sorra. Shen Yingshu azt javasolta Nong Wának, hogy Nong Wa tartsa kezében a fő erőt Wu hadsereg ellen, közben ő kisszámú csapattal a Wu hadsereg mögé megy, így a Chu katonák két irányból, diótörőként tudják közrefogni majd, megsemmisíteni a Wu hadsereget. A javaslatot Nong Wa elfogadta.
Ám miután elindult Shen Yingshu, Nong Wa meggondolta magát: siker esetén Shen Yingshut tervéért a király meg fogja jutalmazni. Ezért inkább indítson ő támadást, mielőtt Shen Yingshu megérkezne a megbeszélt helyre.
Nong Wa előkészítetlen támadását visszaverte Sun Wu. A meglepődött Shen Yingshu Nong Wa fő hadserege megmentésére sietett, csakhogy menetközben csapdába került, és a kétségbeesésében lefejezte saját magát, hogy a katonái az ő fejével jelentsék a Chu királynak a történteket.
A Chu király, habár tanácsadói óvták tőle, családtagjaival együtt titokban azonnal elmenekült. A király megfutamodásának híre azonban hamarosan a harctérre is eljutott, és a demoralizált Chu hadsereget hamarosan legyőzték Sun Wu katonái, majd a menekülőket űzve elfoglalták a Chu fővárost is.
A Wu sereg csak akkor ürítette ki a Chu fővárost, amikor a Qin királyság egy elmenekült magas rangú Chu tisztviselő rábeszélésének engedve háborút indított a Wu királyság ellen.
A baijui csata arra volt példa Kína történelmében, hogy a háborúban milyen nagy szerepe van a gyorsaságnak, amelynek segítségével egy kisebb sereg legyőzte a számbeli fölényben levő ellenséget.