A chibi csata arról nevezetes a kínai történelmben, hogy egy számbeli fölényben levő csapatot hogyan győz le kisebb ellensége. A történet a Három Királyság idejében, az időszámításunk szerinti II. század végén játszódott le.
Cao Cao, a Wei fejedelemség vezetőjének sikerült Észak-Kína felett megerősítenie a hatalmát a Han-dinasztia vége felé. Ekkor figyelme a déli területek felé fordult. 208-ban csapataival megindult a Shu fejedelemség ellen és hamarosan el is foglalták nagy részét. Liu Bei, a fejedelem Jingzhou eleste után arra kényszerült, hogy a Shu hadsereggel Jiangxiába vonuljon vissza.
Cao Cao ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy egyszerre semmisítse meg a Shu és a Wu fejedelemséget, ezért 200 ezres seregével még délebbre vonult, és végül a Wu fejedelemség határának közelében elérte a Jangce folyót.
A megtámadott két fejedelemség azonban összefogott a közös ellenség ellen és így szálltak szembe Cao Cao hadseregével.
Látszólag azonban még így is a Wei fejedelemség volt kedvezőbb helyzetben, hiszen számbeli fölényük több mint négyszeres volt. Azonban már az első kisebb összecsapásoknál vereséget szenvedtek Cao Cao katonái, akik nem voltak hozzászokva a folyón folytatott harcokhoz. Ezért visszavonultak a Jangce északi partjára és hadállást foglaltak el az egyesített Shu és Wu csapatokkal szemben.
A Wu-csapatok fővezére Zhou Yu és a Shu állam főminisztere, Zhuge Liang kidolgoztak egy rafinált tervet, hogyan lehetne tűzzel megsemmisíteni az ellenség hajóit.
A terv első részeként a Wu-hadsereg veterán tábornoka, Huang Gai színleg megadta magát a Wei-seregnek. Hogy hihető legyen a megadás, Huang Gai vitát provokált Zhou Yuvel, aki mérgében megkorbácsoltatta az öreget. Ezután Huang Gai átment Cao Cao táborába, akinek felajánlotta, hogy később az összes hadihajójával egyetemben átáll a Wei-sereg oldalára. Cao Cao bedőlt a cselnek és teljesen hitelt adott Huang Gai szavainak.
Azután a kor egyik nagy stratégája, Pang Tong fordult Cao Caóhoz és azt tanácsolta neki, hogy valamennyi hajójukat kössék össze annak érdekében, hogy könnyebben haladjanak a vizen, illetve hogy a katonák jobban meg tudják vetni a lábukat a csata alatt. Mint később kiderült, ez is az elterelő hadművelet része volt, hiszen Pang Tong Zhuge Liang jó barátja volt, és az egyesített csapatoknak próbált segíteni Cao Cao félrevezetésével.
Amikor figyelmeztették annak a veszélyére, hogy esetleg felgyújtják az összekötözött hajókat, Cao Cao úgy gondolta, hogy erre semmi esély sincsen, hiszen télen északnyugatról fúj a szél, márpedig a Wei-hadak a Jangce északi partján állomásoztak.
Miközben az északi csapatok izgatottan várták, hogy Huang Gai megjelenjen flottájával, támadásba lendültek a Wu-hadihajók. Csakhogy ezúttal gyújtóssal és halolajjal voltak megrakva és amikor megközelítették Cao Cao flottáját, hirtelen lángba borították a magukét. Az élénk délkeleti szél is segítette őket, úgyhogy nemsokára Cao Cao flottája egyetlen lángtengerré változott. Annyire meglepetésszerű volt a támadás, hogy az északiak flottája gyakorlatilag teljesen meg is semmisült, mielőtt még valamit is tehettek volna védekezésül. Sőt, a lángok a partra is kicsaptak és lángba borították a sátortábort is. A tűztengerben rengetegen lelték halálukat.
A megsemmisítő vereség után Cao Cao kénytelen volt visszavonulni egészen Luoyangig, a mai Henan tartományig. A Wu fejedelemség pedig újra megszilárdította hatalmát Délkelet-Kínában. Shu állam újra elfoglalta Jingzhout, ahonnan később nyugatra, a mai Sichuan tartomány területére mentek. Mindennek eredményeképpen Kíai három független királysággá alakult, és megkezdődött a kínai történelemből Három Királyság néven ismert korszak.