4000 évvel ezelőtt Kína földjén árvíz pusztított. 22 éven át az emberek tehetetlenül nézték dühöngéseit. Nem találtak megfelelő lakhelyet és nem tudtak földet művelni. Gyorsan fogyott a népesség, vadállatok dúltak mindenütt. Yao, az uralkodó összehívta az ország bölcseit és a törzsek vezéreit, hogy tanácskozzanak, mit tegyenek az árvíz ellen. A résztvevők Gunt ajánlották.
Gun gátemeléssel szállt szembe az árvízzel. Ahol árvíz volt, ott magas gátat emeltetett. Csakhogy az árvíz a gát ellenállásától irányt változott, még nagyobb erővel nekiindult egy másik irányba. Gun 9 évet fáradozott így, semmi sikerrel. Gunnak nemcsak hogy nem sikerült megrendszabályozni az árvizeket és megállítania az árvíz pusztítását, hanem a hatalmas gátak megrongálták a meglevő szántóföldeket is. Erre megharagudott Yao, az uralkodó, 3 évre bezáratta Gunt és végül lefejeztette.
Újabb 20 év telt el, az árvíz tovább pusztított. Közben felnőtt Gun fia, Yu és Yao, az uralkodó nem sokára átadta az országlást Shunnak.
Shun, az új uralkodó magához hívatta Yut, és rábízta az árvíz elleni küzdelem folyatását, mert a nép még nagyobb nyomorúságban sínylődött. Yu elvállalta a megbízatást. Azon gondolkozott, hogy édesapja gátemelése nem hozott eredményt, neki más megoldást kell találnia. Sok sikertelen próbálkozás után Yu rájött arra, hogy az árvíz megrendszabályozásához nemcsak gátemelés szükséges, hanem sokkal fontosabb a vízlevezetés. Tehát megkérte a Mennyország császárát, adja oda neki használatára Xi Rangot, a gátépítő csodateknőst és a csatornafúró szent sárkányt.
Ettől kezdve Yu Xi Rangon lovagolva járta az országot. Ahol meg kellett a vizet akadályozni, ott Xi Ranggal emeltetett gátat. Ahol csatornával kellett a vizet levezetni, ott a szent sárkánnyal csatornát fúratott. A csatornák és folyók a Sárga-folyóba és a Jangcébe folytak, a két nagy folyam pedig a tengerbe vezetette a hatalmas mennyiségű vizet. Ezáltal az egész országban folyóhálózat épült ki. Voltak helyek, ahol a nagy hegyek állták a vizek útját. Yu megkérte a Mennyei birodalom császárát, hogy küldje le a nagyerejű szenteket, akik csodafejszével kettévágták a hegyet, és utat engedtek a víznek. Most a Sárga-folyó és a Jangce mentén sok helyen majdnem függőleges hegy mered az égnek. Az emberek szerint ezek a mennyei óriások művei voltak.
Eltelt 13 év, végül Yunek sikerült megrendszabályoznia az árvizet, a víz az emberiség használatára állt át. Földet öntöztek vele, tiszta, iható lett, az emberek mindennapi munkáikat, szükségleteiket végezték vele. Yu annyira önfeledten dolgozott, hogy az árvíz elleni küzdelem során háromszor elment a háza előtt, ahol a felesége is volt, de nem tért be, annak ellenére, hogy a házassága utáni negyedik napon váltak el az árvíz elleni munka miatt.
Yu ezzel nagy szolgálatot tett a népnek. Shun, az uralkodó miután Yu visszajött az árvíz elleni munkálatból elérkezettnek látta az időt, hogy átadja az uralkodói széket Yunak.
Yu lett az ország szívélyesen üdvözölt uralkodója. Halála után fia, Qi örökölte a trónt. A történetírások szerint ezzel megkezdődött Kínában az első dinasztia, a Xia, az időszámításunk kezdete előtti 3. évezredben.