Lao Cet követően Csuang Ce lett a Hadakozó Államok kora taoizmusának képviselője.
Csuang Ce neve Csuang Csou, aki az időszámítás előtti Song Királyság embere volt, és Song Királyság helyi hivatalnoka. Úgy hírlik, hogy Csuang Ce gyermekkorában már nagyon okos volt, és szeretett tanulni, meglátogatott sok királyságot, megismerte a nép életét, szokásait. Egész életében tiszta volt a lelke, szerette a természetes stílust, nem szerette az etiketteket és lenézte a uralkodókat. A Chu királyság királya gazdag ajándékkal miniszterelnöki állást kínált neki, de ennek Csuang Ce ellenállt, és attól fogva egész életében nem volt hivatalnok, egyszerű emberként élt, szalmapapucst kötött, igazságot és tanulást tanított a népnek, és több mint százezer szóból álló könyvekeket írt.
A „Csuang Ce” nevű könyvnek 33 írásműve van, amelyeket három részre osztott fel: belső alkotás, külső alkotás és mindenféle alkotás. A belső alkotást Csuang Ce írta, a külső és a mindenféle alkotást pedig Csuang Ce írásán kívül talán a diákjainak és a későbbi tudósoknak a szövegei is vannak. A belső alkotásban a „Qi Wu Lun” című mű, a „Xiao Yao You” című mű és a „Da Zong Shi” című mű összefoglalja Csuang Ce filozófiai elméletét. A „Qi Wu Lun” magyarul „Ugyanaz a tárgy”, amelynek tartalma Csuang Ce nézete a világban való tárgyakról és az emberek véleményéről és nézetéről. A „Xiao Yao You” magyarul a „Korlátlan kalandozás”, amelyben kifejtette az író kívánsága a természetes, szabad és korlátlan életre. A „Da Zong Shi” magyarul „Nagymester”, amely szerint csak a taoizmus elmélete a nagymester.
Csuang Ce a filozófiájában örökölte és továbbfejlesztte Lao Ce és a taoizmus gondolkodását, és megalakította az egyedi filozófiájának gondolkodási rendszerét és egyedi irodalmi stílusát. Úgy vélte, hogy a „Tao” gyakorlatilag létezik, és a „Tao”-t a világűr és minden dolog eredetének tekintette, magasztalta a természeti szabályszerűséget. Politika területében támogatta a tárgyak és dolgok saját fejlődési szabályai szerinti igazgatását, és az emberiség életmódjával kapcsolatban támogatta a természetbe való visszatérést. Az emberiesség és az igazságról való vitatkozás támogatását az emberek számára tett büntetésnek tekintette, és az akkori uralkodók „emberiesség”-ét és „törvényigazgatás”-át bírálta. A szekuláris társadalom protokollját, szabályait, jogrendszerét és hatalmát erélyesen bírálta. Az életmóddal kapcsolatban propagálta a természetet, és úgy vélte, hogy az élet legmagasabb lényege, hogy a lélek szabad. Nem az anyagi lét, nem a képmutató hírnév a fontos. Csuang Ce gondolata és nézete mély befolyást gyakorolt a későbbi nemzedékekre, értékes lelki gazdagság az emberiség gondolkodásának történelmében.
„Csuang Ce” az időszámításunk előtti 3-5. században fennálló Wei és Jin korában nagy befolyást gyakorolt. Csou Yival és Lao Ceval együtt „három metafizikus”-nak hívják őket, és a kínai irodalmi történetében is fontos helyet foglal el. A „Csuang Ce” a Tang-dinasztiában (618-907) hivatalosan a taoista szent könyvek egyike lett.
Csuang Cenek a későbbi nemzedékre gyakorolt befolyása nemcsak a különleges filozófiai gondolataival van kapcsolatban, hanem az irodalommal is. Politikai álláspontja, filozófiai gondolatai nem szigorú szabályok, ellenkezőleg, mind élénk alakokon és bölcs meséken keresztül romantikus és felszabadultan vannak kifejtve. Az egész könyv olyan, mintha mesék gyűjteménye volna, és ezek a mesék kiemelkedő gondolatokat fejtettek ki, és saját különös alakot alakítottak ki, amelynek jelentős művészi befolyása van.