A kínai hagyományos orvostudománynak hosszú történelme van, amely során több híres kínai gyógyszerész tevékenykedett. A XVI. században a kínai Ming-dinasztia idején élt Li Sichen híres gyógyszerész, aki a „Bencao Gangmu” című gyógyszerészeti könyvet írta, amely alapmű lett a kínai orvoslás és gyógyszerészet történelmében.
Li Sichen (1518-1593) Hubei tartomány Jinzhou területén született. Jinzhou híres volt gyógynövényeiről. Li Sichen apja orvos volt. Li Sichent már gyermekkorában érdekelte a természet, és gyakran elkísérte az apját a hegyekbe gyógynövényt szedni, majd otthon segített a feldolgozásban. De akkoriban az orvosok társadalmi helyzete alacsony volt. Ezért az apja azt akarta, hogy Li Sichen tisztségviselői pályára menjen.
1531-ben a 14 éves Li Sichen átment a legalacsonyabb rangú országos hivatali vizsgán, és utána háromszor vett részt a közepes rangú vizsgán, de nem ment át egyszer sem. Li Sichen örökölte apja foglalkozását, orvostudományi kutatásokat folytatott, és gyógyította a szegényeket. Gyakran látogatta a halászokat, vadászokat, favágókat, parasztokat és gyógynövény-gyűjtőket, akiktől több népi gyószászati módszert gyűjtött össze. Ezeket aztán aprólékosan tanulmányozta, többször kipróbálta, ami után minden gyógyszer természetét mélyen megismerte.
1551-ben Li Sichen híres orvos lett. Egyszer a Chu fejedelemség királyának fia hirtetlenül súlyosan megbetegedett, Li Sichen azonban meggyógyította. A király nagyon megörült, és azt ajánlta Li Sichennek, hogy az udvar kórházában dolgozzon.
Akkoriban a császár nagyon hitt a taoizmusban, sokáig akart élni, sőt, halhatatlanságra vágyott. A császár kívánsága természetesen befolyásolta az udvari orvosokat is. De Li Sichen nem kívánta az anyagi jólétet és a magas pozíciót. Ráadásul tisztségviselőként nem valósíthatta meg tervét, hogy a népért dolgozhasson. Kevesebb mint egy év múlva Li Sichen lemondott az állásáról. Hazament, hogy orvosként és íróként működjön a továbbiakban.
A gyógyítás során Li Sichen észrevette, hogy a régiek által leírt gyógyszerészeti könyv, a „Bencao” nem egészen megbízható, a tartalmának osztályozása nem világos, és egyes gyógyszerek összetevőit hibásan jegyezték le. Minthogy ezek a nép egészségével kapcsolatos fontos dolgok, ezért Li Sichen azt gondolta, hogy neki az a küldetése, hogy új gyógyszerkönyvet szerkesszen. 1522-ben a 35 éves Li Sichen megkezdte összeállítani és írni a „Bencao Gangmu” című könyvet.
Az új gyógyszerkönyv megalkotása érdekében Li Sichen több mint 800 fajta orvosi iratot és más régi könyvet olvasott el, és az összegyűjtött anyagaival az új gyógyszerészeti könyvet háromszorosára növelte. Az írás során az egész család munkaerejét igénybe vette, fiai, unokái és diákjai mind részt vettek a javításban, másolásban és összeállításban. Közel 30 évnyi munka után 1578-ban Li Sichen végre befejezte kiváló nagy művét, a „Bencao Gangmu”-t.
A „Bencao Gangmu” több mint 1,9 millió szóból áll, 16 könyvre, 60 egységre és 50 részre oszlik. 1892 fajta gyógyszert és több mint 11 ezer gyógyítási eljárást tartalmaz. Ugyanakkor több mint ezer képet is rajzoltak a műhöz, amelyekkel bamutatják a gyógyszerek bonyolult alakját, hogy könyebben megismerhessék az emberek. A „Bencao Gangmu”-val több eredményt is elért Li Sichen. Először: újra elvégezte a lejegyzett gyógyszerek felosztását, például növényi és állati eredetű gyógyszereket különböztetett meg, és további tudományos felosztást is végzett. Az európai tudósok 1741-ben javasoltak hasonló katalogizálási módszert, közel 200 évvel később, mint Li Sichen. A „Bencao Gangmu” tisztázta és kijavította több régi szerző hibás és nem világos gondolatát, és új gyógyszereket is tartalmaz.
Li Sichen egész életében gyűjtötte a népi gyógyszerfelhasználási módszereket, megírta a „Bencao Gangmu” című gyógyszerészeti könyvet, és a kínai régi orvosi és gyógyszerészeti tudományt új, magasabb szintre helyezte, ezért a legnagyobb régi kínai gyógyszerész lett. A „Bencao Gangmu”-t Japánban többször kiadták. Sőt, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és más országokban is van fordítása, még latin nyelvű is. A XVII. századtól kezdve a „Bencao Gangmu” világszerte elterjedt, fontos irata lett az újkori gyógyszerkutatóknak.